Magyarország a 18. században
Az újjáépítés kora
Magyarország beilleszkedése a Habsburg Birodalomba:
- A Habsburg Birodalom a 18. század első felében Közép-Európa legfontosabb államává vált. Részei:
- magyar korona országai:
- Magyar Királyság,
- Erdélyi Fejedelemség,
- Horvátország és Szlavónia.
- osztrák örökös tartományok:
- Ausztria (Alsó- és Felső Ausztria)
- Csehország,
- Szilézia,
- Stájerország,
- Krajna, Karintia, Tirol.
- A császári udvar és a magyar rendek viszonya problémamentesen alakult, mert III. Károly (1711-1740) megtartotta a szatmári békében rögzített pontokat:
- megvalósult Magyarország különállása,
- Pozsonyban (az ország fővárosa) működött a rendi országgyűlés, a Kamara és a Helytartótanács.
- a rendi országgyűlés (diéta) szerepe miatt a magyar rendi jogok, kiváltságok biztosítva voltak,
- rendelettel szabályozták a protestánsok helyzetét (1731, Carolina Resolutio).
- A magyar rendek (nemesek) jogaik megerősítése fejében az 1722-23. évi pozsonyi országgyűlésen elfogadták a Pragmatica Sanctio-t:
- a két birodalomrész csak együtt öröklődhet (oszthatatlan és elválaszthatatlan),
- a női ágon is öröklődhet,
- közös védelem kötelezettségének bevezetése.
Magyarország államszervezete a 18. században:
- Az államszervezet rendszere a rendi dualizmus:
- az uralkodó és a rendek együtt kormányoznak,
- Magyarország a birodalom része, de „független állam”,
- királyi felségjogok: had-, pénz- és a külügy,
- a rendek akarata az országgyűlésen és a irályi vármegyékben érvényesült.
- A legfontosabb államszervek:
- a törvényhozást a rendi országgyűlés végezte:
- az uralkodó hívhatja össze,
- a király és a rendek közösen alkotják meg az ország törvényeit,
- helyszíne Pozsony,
- kétkamarás felépítésű:a jogalkotás és a törvényhozás lassú, körülményes (felirat, leirat, javaslatok, újratárgyalások, követek).
- felsőtábla (arisztokrácia, főpapok, főispánok személyesen) élén a nádor állt.
- alsótábla (vármegyék 2-2 követe, szabad királyi városok követei 1-1) élén az országbíró állt.
- a végrehajtás a Magyar Kancellária (Bécs) és a Helytartótanács (Pozsony) feladata volt,
- a bíráskodást a különböző szintű bíróságok (Hétszemélyes, Királyi Tábla, stb.) intézték.
- a Magyar Kamara (Pozsony) a pénzügyeket irányító legfontosabb hivatal volt.
- A vármegyék működése:
- a rendiség védőbástyája,
- élén a király által kinevezett főispán állt,
- tényleges vezetője a választott alispán volt,
- szerve a közgyűlés (megyegyűlés),
- feladatai:
- adók beszedése,
- újoncozás,
- közrend fenntartása,
- hivatalnokok (követek) megválasztása.
Magyarország gazdasága:
- 1711 után megindulhatott a felzárkózás Európához, de az ország részei eltérő fejlettségi szinten voltak:
- az egykori királyi Magyarország a legfejlettebb,
- az egykori török hódoltság a legelmaradottabb,
- Erdély köztes helyzetben volt (lassúbb fejlődés).
- Az ország helyzetét a mezőgazdaság viszonyai határozták meg:
- a nagybirtokokon megjelenik a majorsági gazdálkodás:
- Nyugat- Magyarországon új eljárások honosodtak meg:
- istállózó állattartás,
- új állatfajták (merinói juh, új szarvasmarha) terjedtek el,
- vetésforgó,
- elterjedtek a kapásnövények (burgonya, kukorica, dohány),
- fellendült a szőlőtermesztés a nagybirtokokon (szőlődézsma).
- hatása:
- megindul az országrészek gazdasági felzárkózása,
- növekedett a népesség és a termelés.
- Az ipar helyzete:
- a 18. században a magyar ipar céhes keretek között működött,
- a parasztság önellátó gazdálkodást folytatott,
- az 1754-ben bevezetett Vámrendelet birodalmi munkamegosztást eredményezett. Hatása:
- a védővámok megvédték a magyar gazdaságot a külföldi áruk versenyétől,
- kiszolgáltatta a gazdaságot a birodalmi érdekeknek,
- visszavetette a magyar ipari fejlődést,
- a piaci keretek beszűkültek.
- a bányászat kiemelt szerepet töltött be:
- nyugati szintű technológiák (gépek),
- Selmecbányán létrejött az állami bányatisztképző intézet (1735).
- a kereskedelem és közlekedés elmaradott állapotban volt:
- a belső kereskedelem a vásárokon zajlott,
- a távolsági kereskedelmet örmények, görögök, szerbek és zsidók bonyolították,
- a kivitel nyersanyagból és mezőgazdasági termékekből állt (élő állat, gyapjú, bor, gabona, dohány),
- a behozatalt főként ipari termékek jelentették,
- megkezdődött a mocsarak lecsapolása,
- a rossz utak miatt a szárazföldi kereskedelem korlátozott (szekér) volt.
Magyarország és a Habsburg uralkodók viszonya:
- Mária Terézia (1740-80) uralkodása kezdetén a magyar rendek megvédték a birodalmat az osztrák örökösödési háborúban (Vitam et sagvinem! = életünket és vérünket!), de Szilézia elvesztése után az állam modernizálására volt szükség, amit a magyar rendek akadályoztak, ezért a királynő rendeleteket alkotott:
- Urbárium (1767) (úrbéri rendelet):
- szabályozta a földesúr és a jobbágy viszonyát,
- a jobbágyok adóterheit:
- robot,
- pénz és terményadó,
- dézsma,
- ajándékok.
- Ratio Educationis (1777):
- oktatási rendelete:
- célja: minél több gyerek járjon 6-12 év között iskolába (még nem általános tankötelezettség!),
- hatása: egységes iskolaszerkezet jött létre,
- az állam szerepet vállalt az oktatásban.
- egészségügyi rendelete:
- létrehozta a bábaképzést,
- célja: járványok megfékezése.
- II. József (1780-1790) a felvilágosult abszolutizmus szellemében uralkodott:
- célja az egységes és gazdag Habsburg Birodalom megteremtése volt, ezért:
- nem koronázta meg magát („Kalapos király”),
- korlátozta magyar rendi jogokat,
- felszámolta az ország önállóságát,
- abszolutizmust vezetett be.
- fontosabb rendeletei (6000 rendeletet adott ki):
- Türelmi rendelet (1781): a református és evangélikus vallás szabadon gyakorolható,
- Jobbágyrendelet (1785): felszabadította a jobbágyokat az örökös röghöz kötés alól,
- Nyelvrendelet (1784): német nyelvet tette államnyelvé (a közigazgatásban használták),
- szerzetesrendek feloszlatása,
- birtokösszeírás, népszámlálás.
De: a halálos ágyán, 3 kivételével mindet vissza vonta, mert a magyarok a nyílt lázadással fenyegetőztek.
- II. József uralkodásának hatása:
- kibontakozik hazánkban a felvilágosodás, (1772 Bessenyei György: Ágis tragédiája)
- felgyorsult a nemzeti öntudatra ébredés (nacionalizmus).
- II. Lipót (1790-1792) a magyar rendeket kompromisszumra kényszerítette:
- összehívta az országgyűlést:
- lemondott a rendeleti kormányzásról (1791. évi X. tc.: „Magyarországot saját törvényei szerint kell kormányozni”), ezért
- a rendek lemondtak a függetlenedési törekvéseikről.
- a földesurak ellen hangolta a jobbágyokat.
Hatása:
- a rendi jogok védelmét felváltotta a nemzeti érdekek védelme (Nemzet = a magyar nyelven beszélőket értették alatta).
- fontos lett az anyanyelv művelése és korszerűsítése = nyelvújítás kezdete.
- I. Ferenc (1792-1835) uralkodásának kezdetén a Habsburg Birodalom a francia forradalom elleni háború vezető hatalma volt, ezért:
- szüksége volt a magyar rendek támogatására, ezért
- rendszeresen összehívta az országgyűlést,
- engedélyezte a rendi sérelmek összeírását,
- de ellenezte a reformokat, ezért:
- az uralkodóval szembenálló reformerek Martinovics Ignác vezetésével 2 titkos társaságot hoztak létre (magyar jakobinus mozgalom):
- Reformátorok társasága:
- nemesekből állt,
- mérsékelt célok: függetlenség, köztársaság, jobbágyság helyett bérlői viszony.
- Szabadság és Egyenlőség Társasága:
- értelmiségiekből állt,
- radikális célok: rendi kiváltságok felszámolása.
Az összeesküvést felszámolták, a vezetőket kivégezték.
Magyarország a napóleoni háborúk korában:
- A napóleoni háborúk idején a hadiszállítások révén nőtt a nemesek gabonából és gyapjúból származó bevétele, de
- a megtakarított pénzeiket nem tudták elkölteni,
- a hadikiadások növekedése miatt nőtt a bankjegykibocsátás, ami gyors értékcsökkenéshez vezetett (infláció),
- a háború után vége lett a fellendülésnek (estek az árak, a piac beszűkült).
- 1809-ben Napóleon kiáltványt intézett a magyarokhoz, melyben esélyt adott az Ausztriától való elszakadásra, de:
- a magyar nemesség hadba vonult Napóleon ellen, de:
- 1809-ben a győri csatában vereséget szenvedett.
- A háború után a magyar nemesség zsákutcába jutott. Okai:
- Napóleon legyőzése után I. Ferenc nem hívta össze a magyar országgyűlést 1825-ig. (abszolutizmus),
- a háborús szállítások során keletkezett megtakarítások elvesztették értéküket a növekvő infláció és az annak megfékezésére végrehajtott devalváció során.