Magyarország története a Kádár-korban
1. Megtorlás és konszolidáció:
- Az 1956-os forradalom leverése után hatalomra jutó Kádár-kormány (Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány) a forradalmat ellenforradalomnak minősítette. A társadalmi ellenállást a szovjet csapatokra, és az új karhatalomra, a munkásőrségre támaszkodva törte le, majd megtorlásba kezdett:
- feloszlatták a munkástanácsokat,
- statáriumot hirdetett,
- letartóztatások kezdődtek,
- a titkosan zajló bírósági perek fő célja a megtorlás és az elrettentés volt,
- halálra ítélték a forradalom vezetőit, Nagy Imrét és társait,
- kivégzéseket hajtottak végre (200-nál több személyt végeztek ki, az utolsót 1961-ben hajtották végre),
- tömegeket zártak börtönbe (kb. 16 000 embert, főleg munkásokat és diákokat).
- A megtorlással párhuzamosan a kormány a stabilizáció megteremtésére törekedett:
- helyreállították a pártállami struktúrát,
- az országgyűlés jelentéktelenné vált (a választásokon csak a Hazafias Népfront listájára lehetett szavazni),
- a Belügyminisztérium (BM) Politikai Nyomozó Főosztálya elnyomó szervként működött,
- 1957. elején létrehozták a párt hadseregét a Munkásőrséget,
- a DISZ helyébe a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) lépett,
- a munkavállalók „érdekeit” a SZOT képviselte,
- az államot a párt, a pártot a Központi Bizottság (KB) irányította,
- a legfontosabb és legszűkebb testület a Politikai Bizottság (PB) volt,
- az MSZMP vezetője Kádár János volt (első titkár 1956–88 között).
- 1956 végén életszínvonal növelő intézkedéseket hozott a Kádár kormány, pl.: fizetés-emelés, könnyebb lakáshoz jutás, ezért népszerűsége nőtt.
- 1960-ban részleges, 1963-ban általános amnesztiát hirdettek, ami véget vetett a megtorlásoknak.
- A 60-as évek elején nagyszabású lakásépítési és szociális program indult, pl.: GYES bevezetése.
2. A Kádár-rendszer jellege, jellemzői:
- A diktatúra „javított” változatának jellemzői:
- a hatalom már nem igényelte, hogy a polgárok minden nap látványosan azonosuljanak a rendszerrel,
- 1962-től a korábbi „aki nincs velünk az ellenünk van” elvet felváltotta az „aki nincs ellenünk, az velünk van” felfogása,
- a rendszer folyamatosan törekedett az életszínvonal növelésére,
- paternalizmus érvényesült: gondoskodó, a társadalmi jólétet, biztonságot növelő politika (Kádár a páter, azaz az atya, aki mindezt nyújtja a népnek).
A „legvidámabb barakk”:
- 1956 – 1988 között Kádár János volt a párt főtitkára és gyakorlatilag az ország első embere. Be akarta bizonyítani, hogy a szocializmus életképes, működő rendszer, ezért a társadalom és a hatalom kiegyezésére törekedett:
- a hatalom rendezte viszonyát az egyházzal és az írókkal,
- az életszínvonal emelése helyettesítette a politikai szabadságot,
- az „élni és élni hagyni” politikája megteremtette a hatalom és a társadalom együttműködését,
- az élelmezési helyzet olyan mértékben javult, hogy a külföldi megfigyelők „gulyás kommunizmus” - ról beszéltek,
- terjedt a kis magánvállalkozások (maszekok) rendszere,
- a teljes foglalkoztatottság biztosítása mellett emelkedtek a jövedelmek és ezzel együtt a fogyasztás is:
- a személyautó használata átformálta a szokásokat, a tájat és a városokat:
- az emberek hétvégi telket vásároltak,
- új utakat építettek (pl. M1, M7 autópálya).
- Az ország „nyugatiasodott”:
- a nők fodrászhoz és divatbemutatókra jártak,
- megjelent az önkiszolgáló bolt, a Coca-Cola,
- a televízióban nyugati filmeket is bemutattak
- „Fellebbent” a vasfüggöny: lehetővé vált háromévente egyszer nyugatra utazni.
Gazdasági változások:
- A mezőgazdaságban:
- eltörölték a beszolgáltatásokat,
- újra kezdték a kollektivizálást meggyőzéssel, kedvezményekkel és kényszerrel,
- állami mintagazdaságokat alakítottak ki (pl. Bábolnán),
- megindult a gépesítés,
- nőtt a műtrágya felhasználás,
- új növényfajták iparszerű termelése kezdődött: kukorica, burgonya, cukorrépa.
- a művelt földek 5–10%-án működő háztáji gazdálkodás a mezőgazdaság termelési értékének 20%-át adta.
- Az iparban:
- csökkentették a beruházások arányát,
- energiaprogram: szén- és kőolajbányászat növelése,
- importot helyettesítő alapanyaggyártás kezdődött,
- megindult az ipar korszerűsítése, szerkezetátalakítása,
- de fokozódott a szovjet függőség: a SzU-ból olcsó nyersanyag érkezett, oda pedig nagy mennyiségű mezőgazdasági cikket és készterméket szállított az ország.
- 1968-ban bevezették az „új gazdasági mechanizmust”:
- engedte a kisebb vállalkozások működését,
- reális béreket állapítottak meg ehhez valós árakat határoztak meg.
Társadalmi változások:
- nőtt a szellemi dolgozók aránya,
- már a mezőgazdaságból is meg tudtak élni, ezért kevesebben vándoroltak az iparba,
- felgyorsult az urbanizáció,
- nőtt a vidéki városok- és a városi lakosság száma.
Kulturális élet:
- A Kádár-kor fő kulturpolitikusa Aczél György volt. Nevéhez köthető a 3 T politikája:
- Támogatás (akik a rendszert szolgálták),
- Tiltás (akik bármilyen módon a rendszer ellen tettek: festés, írás…),
- Tűrés (akik egyikhez sem tartoztak),
- Működött a cenzúra, Pl.: volt, amit el lehetett mondani főműsorban, volt amit csak hajnal 2-kor.
Szociálpolitika:
- 1957-ben kiterjesztették a nyugdíjbiztosítást a mezőgazdasági tsz-ek tagságára, 1962-ben a magánkisiparra, 1970-ben a kiskereskedőkre.
- A női munkaerő biztosítása érdekében kiépítették a bölcsődei és óvodai hálózatot, bevezették a GYES-t (gyermekgondozási segély).
A valós szocializmus:
- A társadalmi szolgáltatásokhoz a gyakorlatban nem mindenki juthatott hozzá egyenlő mértékben:
- a vezető elit (nómenklatúra) sokféle előnyt élvezett (luxuslakás, üdülés, külföldi utazások, soron kívüli gépkocsi stb.),
- a hiánygazdaság miatt hosszú várakozás után, vagy protekcióval („pult alól”) lehetett sokféle áruhoz hozzájutni,
- az egészségügy nem tudta mindenki számára biztosítani a színvonalas ellátást (kialakult a hálapénz rendszere),
- az iskolák nem tudták csökkenteni, sőt fokozták a társadalmi különbségeket.
- „Előbb a kocsi, aztán a kicsi” – a fiatalok számára az anyagi biztonság, a jólét megteremtése továbbra is fontos maradt, és ez oda vezetett, hogy az 1960-as években az abortuszok száma meghaladta a születések számát.
- Az életszínvonal-politika sokba került, a gazdaság veszteséges ágazatait is finanszírozni kellett: felgyorsult az eladósodás.
3. A szocializmus válsága Magyarországon:
- Kádár megkísérelt kialakítani egy működő rendszert, melynek eredményeként több mint 20 évig viszonylagos jólétben élt az ország.
- Az életszínvonal politika fenntartása érdekében felvett kölcsönök azonban meghaladták a gazdaság teljesítőképességét.
- Kádár gazdasági reformját az MSZMP-n belül is ellenezték, támadták.
- 1972 – 74 között a reformok (új gazdasági mechanizmus) kidolgozóit ( Nyers Rezső, Fock Jenő) eszmeileg megtámadták az "igazi”, „hű kommunisták", mert felismerték, hogy az újítások, a pártállam fölszámolásához vezethetnek.
- A párt vezetésén belüli harcokból köznép semmit nem érzett, sőt továbbra is viszonylagos jólét uralkodott.
- Az emberek figyelmét lekötötte az egyéni vagyonszerzés, a bővülő vásárlási és utazási lehetőségek
- 1970-es évekre a gazdaságot megterhelte a nehézipar, ezért nyugati kölcsönökkel akarták elkerülni a válságot (1973 olajválság). Kialakult az adósság spirál:
- újabb kölcsönöket vettek fel a régebbi adósságok kifizetésére, gyakran rosszabb feltételekkel,
- a Szovjetunió nem tudta/nem akarta olcsó olajjal ellátni a magyar gazdaságot, így világpiaci áron kellett megvenni az olajat, ez is tovább terhelte a gazdaságot,
- a rendszer az újabb kölcsönöket az életszínvonal megtartására fordította, hogy ne derüljön ki: összeomlott a gazdaság.
- 1979-től a Kádár-rendszer megszorító intézkedésekre kényszerült, melynek következtében áremeléseket és bércsökkentéseket hajtottak végre, melynek hatására:
- rohamosan csökkent az életszínvonal,
- az emberek sokat dolgoztak, de keveset kerestek,
- megindult az elszegényedés, megjelent a munkanélküliség,
- az életszínvonal romlása miatt tömegek fordultak el a rendszertől.
- Az életszínvonal romlásának elkerülése érdekében további munkára kényszerültek (GMK-k, 2. és 3. munkahely kialakulása).
- A viszonylagos jólét fenntartása érdekében az emberek is magas árat fizettek:
- csökkent a házasságok és a születések száma,
- jelentősen nőttek a deviáns (társadalmi normától eltérő) jelenségek, pl. öngyilkosságok, alkoholizmus, stb.
- a várható élettartam csökkent, különösen a középkorú férfiak esetében,
- rohamosan romlott a lakosság egészségi állapota, pl. szív és érrendszeri betegségek, daganatos betegségek, mozgásszervi betegségek elterjedése.
4. A magyarországi rendszerváltozás:
- 1985-ben a Szovjetunióban Mihail Gorbacsov került hatalomra, aki elindította a rendszer megújítását és átalakítását célzó reformfolyamatot. Hatására az MSZMP vezetésében előtérbe kerültek „reformkommunisták”.
- Fellépésük következményei:
- 1987-ben Grósz Károly került a kormány élére,
- kidolgozták a „Gazdasági és társadalmi átalakítási program”- ot,
- felerősödtek az értelmiségi viták, melynek hatására megalakult az MDF (Lakitelki találkozó),
- 1988-ban létrejött az SZDSZ és a FIDESZ, újjáalakult az FKGP és a KDNP,
- 1988 májusában az MSZMP éléről leváltották Kádár Jánost, helyére Grósz Károly került,
- novembertől Németh Miklós lett a miniszterelnök.
- 1989 tavaszán Pozsgay Imre népfelkelésnek nevezte 1956-ot, ezzel lehetőség nyílt Nagy Imre és társai újratemetésére (1989. június 16.). (Kádár János utolsó beszéde.)
- Megalakult az Ellenzéki Kerekasztal, melynek célja az egypárti diktatúra felszámolása, és a többpárti demokrácia kialakítása volt.
- 1989. második felére összeomlott a szovjet mintájú szocialista rendszer a térség országaiban.
- 1989 végén az MSZMP XIV. kongresszusán kimondták a párt megszűnését. Helyét az MSZP és a Munkás Párt vette át.
- 1989. október 23-án kihirdették a módosított alkotmányt: létrejött a (3.) Magyar Köztársaság.
- 1989 végéig az MSZP és az Ellenzéki Kerekasztal képviselői (Nemzeti Kerekasztal) megállapodtak a többpárti demokrácia kialakításának szabályairól (sarkalatos törvények).
- Következményei: