Magyarország újranépesítése a 18. században

 

Magyarország helyzete a 18. század elején:

- A török ellen vívott felszabadító háború és a Rákóczi szabadságharc küzdelmei megviselték az országot:

• a hódoltsági terület romokban hevert,
• az ország nagy területe elnéptelenedett,
• a lakosság számaránya visszaesett (15. század végi állapot: 3,4-4 millió fő körül)

- Az emberveszteség okai:

• háborús áldozatok
• éhínség („kis jégkorszak”)
• fertőzések (a 18. században zajló pestis, kolera, stb.)

Ezért az elpusztult országrészek újranépesítésére volt szükség.

 

Az újranépesítés formái:

- Szervezett betelepítés (főként svábok=katolikus németek):

• a Habsburg kormányzat szervezett betelepítési politikába kezdett, melyet
• a nagybirtokosok is segítették (kedvezményeket, kiváltságokat helyeztek kilátásba),
• céljuk: az adózó réteg növelése, katolikus hit terjesztése.

- Szervezés nélküli önkéntes bevándorlás (románok, szerbek, ruszinok, szlovákok, lengyelek, stb.):

• jobb élet reményében: 
  • szabad földek
  • kedvezmények
  • védelem

- Belső vándorlás (migráció, főként a magyarok vettek részt benne):

• főként déli irányba vándoroltakvisszatértek korábbi lakóhelyükre
  • Alföld
  • Dunántúl

- Természetes szaporodás (jobb életkörülmények, béke).

 

Az újranépesítés következményi:

- A Magyar Királyság etnikai összetétele teljesen átalakult:

• a magyarok aránya a 15. században 80% körül volt a Kárpát-medencében
• a 18. sz. végére már csak 40% körüli a magyarság aránya (főként az ország középső területein éltek).

- Soknemzetiségű állam lettünk.

- Kevert nemzetiségű területek, és ún. etnikai szigetek alakultak ki a nemzetiségi területek határainál. 

 

A magyarországi nemzetiségek:

- Szlovákok („tótok”):

• a Felvidék északi részein és
• az Alföld déli részein (pl.: Békés megye) telepedtek le

- Románok („oláhok”):

• Erdélyben
• a Partiumban
• Szászföldön
• és dél-kelet Magyarországon éltek.

- Szerbek („rácok”):

•  a déli határőrterületeken
• és a Duna mentén éltek.

- Horvátok:

•  a Délvidéken
• és a horvát-dalmát területeken laktak.

- Szlovének (vendek):

• a délnyugati területeken éltek.

- Ruszinok (kárpátukránok):

• Kárpátalján éltek (észak-keleti országrész).

- Németek:

• városi német polgárok, evangélikus szászok:
  •  a Szepességben
  •  Erdélyben éltek.
• katolikus sváb parasztok:
• az elnéptelenedett országrészekbe telepítették őket,
• főként mezőgazdasági munkát végeztek.

 

- Más népek, pl. cigányok és zsidók

• elszórtan éltek,
• egy részük még vándorló életmódot folytatott.

 

A nemzetiségek helyzete:

- A magyar területeken élő nemzetiségek ún. „csonka társadalmak”, mert:

• nincs nemességük,
• a vezető szerepet a papság és a polgárság képviseli, ezért
• a nemzetiségek életében az egyházé a fontos szerep:
  • a katolikus szlovákok főleg jobbágyok és kispolgárok (mesterek),
  • a ruszinok többségükben jobbágyok, a görög keleti papság vezette őket,
  • a románok állattartással foglalkoztak, görög katolikus papság vezette őket,
  • a szerbek a Haditanács vezetése alatt álltak, jobbágyok és kereskedők, a szerb ortodox egyház vezette őket,

- A nemzetiségek egy tömbben, főként az ország határai mentén telepedtek le (a németeket kivéve, akik szórtan).

- Elhelyezkedésük későbbi következménye: az I. világháború után az "anyaországok"-hoz csatlakoztak, pl.: románok és szerbek.

 

Oldal: Magyarország újranépesítése a 18. században
"Törivázlat" - © 2008 - 2024 - torivazlat.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat