"Törivázlat"

A nemzeti ébredés Magyarországon

1.     A magyarországi nemzetiségek helyzete a reformkor előtt:

- A soknemzetiségű Magyarország a 18. század folyamán alakult ki.

- A nemzetiségek többsége elkülönülten élt egymástól, de éles határok nem alakultak ki közöttük, sok helyen keveredtek egymással.

- A II. József kori népszámlálás (1787) kimutatta, hogy Magyarországon:

• a magyar a többségi nemzet,
• de a magyarok száma az ország lakosságának csak kevesebb, mint 50%-át adta. 

2.     Nemzeti ébredés a reformkorban:

- A reformkor kezdetén Magyarországon is megindult a polgárosodás folyamata, ami magával hozta a nemzeti öntudatra ébredést is.

- A magyarság mellett az ország nemzetiségeinek többsége ekkor élte a nemzetté válás idejét:

• a kibontakozó nemzeti mozgalmak felismerték, hogy a kultúra hordozója a nép, ezért megindult a népi kultúra értékeinek gyűjtése, kutatása,
• a nemzetiségek saját anyanyelvének kérdése politikai tartalommal kibővült, amikor a magyar nyelv 1844-ben államnyelvvé vált.

- A korszellemnek megfelelően Magyarországon is a nemzetállam megvalósítása volt a cél:

• a nemzet és az állam fogalmát összekapcsolták,
• minden magyarországi lakos az egy politikai nemzetbe tartozik, de ezen belül léteznek különböző népek (pl. magyarok, horvátok, szerbek, stb.).”

3.  A magyarországi nemzetiségek helyzete a reformkorban:

- A horvátok, a magyarokhoz hasonlóan, teljes nemzetet alkottak:

• saját nemességgel, országgyűléssel, báni kormánnyal rendelkeztek,
• az illírizmus elmélete volt a nemzetté válásuk eszköze,
•  feladatuknak tartották az összes délszláv nép egyesítését.

- A szerbek, csonka társadalmat alkottak, mert hiányzott a nemességük.           Helyzetük sajátos volt:

• a török háborúk alatt önkormányzatot és egyházi autonómiát kaptak,
• szellemi vezetőik az ortodox pópák és a határőrvidéki katonatisztek voltak,
• ők is a délszláv nép vezetését érezték hivatásuknak,
• az összes szerbek lakta vidéket igényelték, még ott is, ahol jelentős kisebbségben voltak.

- A szlovákok fő követelése az anyanyelvi oktatás kiterjesztésére irányult:

• városokban élő értelmiségük elmagyarosodott,
• a Magyar Királyságot tekintette hazájának, nem gondoltak elszakadásra.

- A románok Erdélyben a 18. század folyamán többségbe kerültek:

• nem ismerték el őket negyedik nemzetnek,
• őseiket a rómaiak által meghódított, romanizált dákokban látták (dákoromán elmélet).

- A reformkorban a társadalom modernizálása és a nemzetiségi kérdés megoldása elmaradt.

- A népek közötti feszültség akkor jutott a csúcspontra (1848-49), amikor összefogásra, egységre lett volna szükség.

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat