Magyarország a dualizmus korában
1. A dualizmus rendszerének megszilárdulása:
- A kiegyezés megkötése után az új rendszer stabilitásának megteremtése volt a legfontosabb feladat, amit:
- törvényekkel (pl.: népiskolai, nemzetiségi, horvát-magyar kiegyezés, közigazgatási) és
- a gazdaság modernizálásával (céhek felszámolása, bankrendszer kiépítése, vasútépítés, iparfejlesztés) kívántak elérni.
- Cél: a modern polgári állam és a fejlett, felzárkózó gazdaság megteremtése.
2. A nemzetiségi kérdés rendezése:
- Az 1848-49-es időszakban a nemzetiségek vezető rétege a császári udvar bíztatására szemben állt a magyarokkal.
- A Bach-korszakban a nemzetiségek is rosszabb helyzetbe kerültek, ezért a magyarok és a nemzetiségek helyzete közelebb került egymáshoz, de kibékíthetetlen érdekellentét volt közöttük:
- a nemzetiségek körében erősödött a nacionalizmus, ezért autonómiára (nyelvi, kulturális, majd területi) törekedtek,
- a magyarok egységes nemzetállamban gondolkodtak.
- A kérdés megoldását Kossuth Lajos „dunai konföderáció” tervezete próbálta rendezni:
De: a magyarok sokallották, nemzetiségek kevesellték a javaslatot.
- A nemzetiségi törvényt (1868) Eötvös József (vallás-, és közoktatásügyi miniszter) terjesztette elő:
- széles körű nyelvhasználat (20% felett - anyanyelv),
- alsó, és középfokú bíróságokon nyelvhasználat,
- nemzetiségi iskolahálózatok fenntartása,
- nemzetiségi egyesületek létrehozása.
- A törvény liberális szellemű, nemzetközileg egyedülálló, de: a nemzetiségek igényeit nem elégítette ki.
3. A magyar-horvát kiegyezés (1868):
- A horvát, mint politikai nemzet elismerése:
- Meghagyták a tartomány területi autonómiáját (Horvátország + Szlavónia + Határőrvidék)
- Horvátország saját országgyűléssel rendelkezett és képviselőket küldhetett a magyar ogy.-be
- az ügyeket horvát nyelven intézték
- a végrehajtó hatalom élén a bán volt.
De: a horvát vezető réteg teljes különállásra törekedett.
4. A politikai stabilizáció megteremtése:
- Központi kérdés a közjogi vita:
- az ország és (Habsburgok) Ausztria közötti viszony,
- kiegyezést elfogadó kormánypárt állt szemben a kiegyezést elutasító ellenzékkel.
- 1867-től a kiegyezést aláíró kormánypárt (Deák Párt) irányította az országot gróf Andrássy Gyula vezetésével (1867-71). Andrássy távozása (közös külügyminiszter lett) után meggyengült a kormánypárt.
- Az 1873-as gazdasági válság tovább mélyítette a kormánypárt tekintélyét, ezért a mérsékelt ellenzék (Balközép Párt) bevonásával létrejött a Szabadelvű Párt, amely 1875-1905 között kormányozta az országot.
- A politikai stabilizáció Tisza Kálmán, a „GENERÁLIS” miniszterelnöksége (1875-1890) idején teremtődött meg:
- nyugalmat teremtett az országban a kormánypárti parlamenti többség megteremtésével,
- átalakította a közigazgatást (megye-rendszer átalakítása),
- kiépítette a rendőrséget és a csendőrséget,
- egészségügyi- és a posta-rendszer kiépítése,
- erősítette az állami hivatalnokréteget a földjüket elvesztett dzsentri rétegéből.
- A korra jellemző volt a kapcsolati tőke felhasználása a karrier érdekében (vasútépítések, kártya partik stb.).
- A megkezdett reformokat az első polgári származású miniszterelnök Wekerle Sándor folytatta:
- megvalósult az állam és az egyház szétválasztása:
- polgári házasság és anyakönyvezetés (az egyházak ellenkezése ellenére).
5. A magyar gazdaság felzárkózása:
- A Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt hozott iparpártoló törvények teremtették meg a magyar gazdaság felzárkózásának lehetőségeit:
- több ezer km hosszú új gátrendszer létrehozása,
- gabonatermelés és malomipar világszínvonalú fejlesztése,
- az Ausztriával közös vámterület biztos piacot biztosított,
- folytatódott a vasútfejlesztés - európai szintű vasúthálózat jött létre.
- Magyarország gazdasága a XIX. sz. második felében gyors átalakuláson ment keresztül. A gazdaság fejlődésének biztosítására:
- kiépült a banki és a hitelrendszer,
- fejlődött az infrastruktúra (hajózás, út-, vasúthálózat),
- korszerűsödött a mezőgazdasági termelés,
- érvényesült az állami iparpártolás és a hazai piacok előnyben részesítése,
- nagyszabású városépítés, városfejlesztés kezdődött (pl.: 1873-ban Buda-Pest létrejötte -1892-től Budapest).
- 1878-ban létrejött az Osztrák-Magyar Bank (jegybank).
- A dualizmus korában továbbra is a mezőgazdaság maradt a meghatározó gazdasági ágazat:
- az agrárexport folyamatosan bővült,
- a fajtanemesítés és a gépesítés hatására nőtt az árumennyiség és a termőterület,
- a belterjes kultúrák terjedésének köszönhetően nőtt:
- a zöldség- gyümölcs és szőlőtermesztés,
- az istállózó állattartás,
- és az ipari növények területének aránya.
- A legfontosabb iparágak:
- nehézipar: (Oka a közlekedés fejlődése)
- vaskohászat (vasipar),
- bányászat,
- acéltermelés.
Központjai: Budapest, Ózd, Miskolc (Diósgyőr), Salgótarján
Jelentős vállalatai: Ganz Gépgyár, Óbudai Hajógyár, MÁVAG, Weiss Manfréd csepeli gépgyára
- élelmiszeripar:
- malomipar (Mechwart András kéregöntésű hengerszék),
- cukoripar,
- szeszipar,
- dohányipar.
- Az ipar és a hitelszervezet fejlődése állami támogatással történt:
- a gőzgépek elterjedése miatt, vaskohászati centrumokat alakítottak ki,
- a legmodernebb technikát terjesztik el,
- fejlesztéseket hitelből finanszírozták (1880-1900 között 377 millióról 1703 millióra nőtt a bankok tőkeereje.
6. Népesedési és nemzetiségi kérdés a századfordulóig:
- Az 1880-as években demográfiai robbanás ment végbe az országban. Okai:
- az ipari fellendülés hatásai,
- a higiéniai és egészségügyi viszonyok javulása,
- kb. 100 ezer cseh és német szakmunkás vándorolt be az országba,
- Galíciából több 100 ezer zsidó vándorolt be az üldöztetések elől.
- Következményei:
- belső vándorlások (migráció), főleg Bp. felé,
- az 1890-es években kb. 1,5 millió ember vándorolt ki (főleg USA-ba),
- a XIX. század végére megállt a magyar népesség csökkenése (41-ről 54%-ra nőtt a magyarok aránya). Okai:
- a demográfiai robbanás a magyarlakta területekre jellemző,
- a kivándorlásban a magyarság kisebb részt vállalt,
- asszimiláció (a városban élő németekre és zsidókra jellemző).
- A magyar vezető réteg célja a nemzetállam kiépítése volt, ezért felgyorsult a nemzetiségek erőltetett asszimilációja (főleg az értelmiség hivatalvállalásának feltétele) főként az oktatásban:
- fokozatosan bevezették a magyar nyelv oktatását a nemzetiségi iskolákban,
- visszaszorították a nemzetiségi középiskolákat.
- Az erőltetett asszimilációra a nemzetiségi értelmiség vezetői passzív ellenállással válaszoltak. Céljuk:
- megyei szintű területi autonómia,
- a Monarchia föderatív (szövetségi) átalakítása. De:
- a román és a szerb nemzetállamok kialakulása után megjelent az irredentizmus (egy nemzetiség elszakadási harca), ezért az 1890-es évektől elmérgesedett a nemzetiségi kérdés.
- A magyar társadalomba történő integrálás legjelentősebb eredménye a zsidó emancipáció volt:
- törvény egyenjogúsította őket 1895-ben,
- nagy részük asszimilálódott,
- hasznos tevékenységet folytattak: kiskereskedők, kisiparosok,
- az oktatás és a tökéjük révén lehetőségük volt a felemelkedésre, ezért magyar értelmiség és nagypolgárság jelentős részét ők tették ki.
- A kialakuló antiszemitizmust (= zsidógyűlölet) a kormányzat visszaszorította.
7. A magyar társadalom jellemzői a dualizmuskorában:
- Torlódó társadalom, mert:
- nem bomlott fel a feudális társadalom,
- egymás mellett élt a régi, rendi jegyeket tükröző mezőgazdasági és az új ipari, tőkésjellegű társadalom:
- a széles paraszti réteg mellett
- megjelenik a gyorsan növekvő munkásság is.
- Éles társadalmi ellentétek jelennek meg a csoportok között:
- a szűk vezetőréteg hajlamos a tekintélyelvű, önkényuralmi kormányzásra,
- a politikai pártok instabilak, válságok során gyorsan változnak,
- a munkásság forradalmi úton is elképzelhetőnek tartja a változtatást
- Társadalmi osztályok:
- Nagybirtokosok:
- kb. 200 család, 1000 holdnál nagyobb birtokkal,
- az összes föld kb. 1/3-a az övék,
- zárt, elkülönülő világ, mindenki őket utánozza, be akar kerülni a körükbe.
- Úri középosztály, dzsentri:
- jómódú középbirtokosok (kb. 200-1000 holdas birtokok),
- a réteg fokozatosan elvesztette birtokállományát, ezért
- az állami és megyei adminisztrációs tisztségeket töltötték be,
- fenntartották az úri külsőségeket, de anyagi helyzetük ezt nem tette lehetővé.
- Parasztság:
- nem egységes réteg,
- gazdagparaszt: 50-200 hold,
- középparaszt: 11-40 hold,
- szegényparaszt: 3-11 hold: kénytelen bérmunkát is vállalni,
- zsellér: csak minimális jövedelme van, bérmunkásként tengődik.
Jellemző az egykézés és a rokonok közötti házasság, hogy a birtok egyben maradjon.
- Cselédek:
- a városi úri és polgári háztartások vagy az uradalmak szegődött alkalmazottjai,
- földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoznak,
- létük bizonytalan.
- Nagypolgárság:
- szűk de gazdaságilag befolyásos réteg,
- jelentős részük zsidó származású,
- jó kapcsolatuk volt az arisztokráciával,
- boldogan asszimilálódtak a magyarokhoz.
- Polgári középosztály:
- gyár és üzem tulajdonosok,
- hivatali tisztségviselők,
- vezető értelmiségiek.
- Kispolgárság:
- tisztviselők, rendőrök, postások, vasutasok,
- szakmunkások, mesterek.
- Városi proletárok:
- segédmunkások,
- alkalmi munkából élők,
- létszámuk nő, de
- létük bizonytalan, ezért
- fogékonyak a munkásmozgalom eszméire.
8. A dualizmus válsága:
- A századforduló előtt véget ért a politikai stabilitás időszaka Magyarországon. Okai:
- a nemzetiségi ellentétek tovább éleződtek,
- az állam és az egyház szembe került egymással,
- súlyosbodtak a szociális problémák,
- a nemzetközi helyzet egyre feszültebbé vált,
- az országgyűlés és a kormány működése zavarossá vált, mert az ellenzék obstrukcióval (hosszú beszédek, név szerinti szavazások) akadályozta a törvényhozást,
- élesedett a gazdasági vita (agrárius – merkantil ellentét).
- Tisza Kálmán lemondása (1890) után a kormányzó Szabadelvű Párt ereje meggyengült, ezért az új kormányok állandó politikai viharoknak voltak kitéve:
- Wekerle Sándor kormánya (1892-95) véghezvitte az állam és az egyház szétválasztását:
- szabad vallásgyakorlás biztosítása (zsidó vallás egyenjogúsítása),
- polgári anyakönyveztetés, polgári házasság bevezetése (lehetőség a válásra).
- Bánffy Dezső miniszterelnöksége idején (1895-99) ünnepelték a Millenniumot (1896), ezért átmeneti nyugalom jött létre, de a századfordulóra az ország kormányozhatatlanná vált (az obstrukció miatt).
- Tisza István első kormányának (1903-05) célja:
- magyarok által irányított Monarchia megteremtése,
- és a parlamenti obstrukció letörése volt, ezért módosították a házszabályt (zsebkendőszavazás), ami a kormánypárt bukásához vezetett.
- A szabadelvű Párt bukása után 1905-10 között az ellenzéki koalíció pártjai alakítottak kormányt, de nem tudtak úrrá lenni a mélyülő válságon:
- az MSZDP tüntetése az általános választójogért (vörös péntek),
- nőtt az adó,
- a „Lex Apponyi” bevezetése (1907) miatt nőtt a nemzetiségek haragja.
- Az ellenzéki koalíció bukása után Tisza István az egykori Szabadelvű Párt híveiből létrehozta a Nemzeti Munkapártot, melynek kormányzása idején (1910-18) a belső rend erőszakos fenntartása volt a cél:
- szűkítették a választójogot,
- megkezdődött a készülődés a háborúra (kivételes törvények).
A boldog békeidők Magyarországon
Az életkörülmények változása:
- A monarchia korában jelentősen javult az élelmezés:
- Javultak a lakáskörülmények az alapterület, és komfort növekedetésével.
- A higiéniai és az egészségügyi viszonyok folyamatosan fejlődtek (De: fertőző népbetegség volt a tüdőbaj).
- A városokban élők egyre több szabadidővel rendelkeztek (8 óra munka, vasárnapi szabadnap) és sokféle program közül választhattak:
Művelődés, művészetek:
- A kormányok egyik fő célja az analfabetizmus felszámolása volt.
- Tömegessé vált a könyv és lapkiadás:
- Megkezdődött a népzene gyűjtése és feldolgozása (Bartók Béla, Kodály Zoltán)
- A fellendülést követő építkezések a történelmi stílusokat ötvöző eklektika jegyében folytak.
- A kibontakozó magyarországi szecesszió keleties és a magyar népi motívumok stílusjegyeit mutatta (pl. Lechner Önön, Kós Károly épületei).