Hódító birodalmak
1. A hunok
- A hunok őshazája Belső-Ázsiában a Góbi-sivatagban volt. Félnomád életmódot folytattak, ami főként nagyállat tartást jelentett.
- Élőhelyük elsivatagosodása és túlnépesedésük miatt vándorlásra kényszerültek. Támadásaik miatt egyesítették a kínaiak az északi határukat védő falrendszert a Kr. e. 3. században (Nagyfal), ezért a hunok nyugat felé vándoroltak tovább, ahol maguk előtt tolták a sztyeppéken élő kisebb nomád népeket.
- Kr. u. 375 körül Balambér vezetésével átkeltek a Volgán Európába és legyőzték a keleti gótokat, ami felgyorsította a pusztai népek nyugati irányú vándorlását (népvándorlás).
- Támadásaik megállíthatatlan nyomást jelentett a Római Birodalom északi határaira. Róma, kénytelen volt befogadni a menekülő népeket, akiktől védelmet remélt a hunokkal szemben.
- Azok a népek, akik nem tudtak időben elmenekülni a hunok elől, behódoltak, vagy felmorzsolódtak. A behódolt népek a hunok segédnépeivé váltak.
- Támadásaik miatt a rómaiak Pannónia elhagyására kényszerültek az 5. század elején. Attila (Kr. u. 434–453) uralkodása idején a Kárpát-medencébe helyezték birodalmuk központját. (Tisza-folyó térsége.)
- Attila adófizetésre kényszerítette Konstantinápolyt, majd megtámadta a Római Birodalom nyugati részét. Róma a befogadott népek katonai erejére támaszkodva állította meg a hunok előre nyomulását. (Kr. u. 451 Catalaunum-i csata).
- Attila halála után fiai között hatalmi harcok kezdődtek, ezért birodalma felbomlott.
- A hun nép maradékai a Balkán-félsziget keleti felére, a Fekete-tenger partvidékére húzódtak vissza (bolgárok földje), ahol beolvadtak az ott élő népek többségébe.