Magyarország a reformkorban
1. Politikai helyzet a reformkor előtt:
- A Napóleon ellen vívott háborúk végéig az osztrák kormányzat együttműködött a magyar rendekkel, mert szüksége volt a támogatásukra (adó és újoncok megajánlása).
- A háború következményei Magyarországon:
- politikai válság:
- 1813 után nem hívták össze az országgyűlést,
- helyre állt az abszolutizmus rendszere,
- gazdasági válság:
- a magyar nemesség elszegényedett, mert a többszöri devalváció hatására a megtakarításai elértéktelenedtek,
- a majorsági gazdálkodás stagnáló állapotba került,
- a céhes ipar csődbe jutott.
- Európában az1820-as évek elejétől forradalmak zajlottak, ezért az osztrák állam válságba került (államcsőd veszélye). Következménye:
- I. Ferenc lazított a szorításon,
- 1825-27 között összehívták a magyar országgyűlést Pozsonyba.
2. A reformkor kibontakozása:
- Előzménye:
- az 1790-91. évi országgyűlés bizottságokat hozott létre, melyek javaslatokat készítettek a szükséges reformokra,
- az 1825. évi országgyűlés albizottságokat állított fel a gazdasági, közigazgatási és politikai reformok előkészítésére,
- a MTA megalapítása közadakozásból (Széchenyi javaslatára).
- Időszaka:
- 1830-ban kezdődött:
- a hivatali ügyintézés nyelve a magyar lett,
- a megyei közgyűlések elé kerültek a bizottságok által kidolgozott reformjavaslatok,
- megjelent Széchenyi Hitel című könyve.
- 1848. március 15-én ért véget.
- A reformok elfogadásának helyszínei az országgyűlések és a megyegyűlések voltak. Itt jelentkeztek a reform erők. Céljaik:
- feudális korlátok lebontása,
- polgári alkotmányosság,
- szuverenitás.
- Országgyűlések: 1825-27; 1830; 1832-36; 1839-40; 1843-44; 1847-48.
- A reformkor elindítója gróf Széchenyi István (1791-1860) volt.
3. Gróf Széchenyi István fellépése:
Származása, élete:
- arisztokrata származású,
- édesapja gróf Széchényi Ferenc, a Nemzeti Múzeum és a nemzeti könyvtár alapítója,
- édesanyja Festetics Julianna,
- nagybátyja Festetics György a keszthelyi Georgikon alapítója,
- a napóleoni háborúk korában önkéntes katona,
- leszerelése után nyugat-európai körutazást tett,
- angliai útja során jött rá a reformok szükségességére.
- Az 1825-27. évi pozsonyi országgyűlésen felajánlotta birtokai egy évi tiszta jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására (célja: a magyar nyelvet fejlesztő tudós társaság létrehozása volt).
Politikai programja:
- Széchenyi politikai programját írásaiban fejtette ki.
- Fő művei:
- Céljai:
- ősiség eltörlése és a feudális viszonyok megváltoztatása,
- közteherviselés,
- törvény előtti egyenlőség,
- cenzúra eltörlése (sajtószabadság),
- nemzeti érdekegyesítés,
- mezőgazdaság tőkés átalakítása,
- polgári földtulajdon,
- infrastruktúra kiépítése,
- jobbágyfelszabadítás önkéntes örökváltsággal,
- magyar nyelv hivatalossá tétele,
- lassú, folyamatos, mindenre kiterjedő fejlődés, a Habsburgokkal együttműködve.
- A reformok véghezvitelében az arisztokráciára kívánt támaszkodni (tudás, egzisztencia, kapcsolatok stb).
- Tevékenységének hatására színre léptek a reform erők: pl. Wesselényi Miklós, Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Kölcsey Ferenc, Eötvös József stb.
Gyakorlati tevékenysége:
- Széchenyi saját vagyonából, az arisztokrácia és egy szűk magántőkés támogatói kör adakozásából kezdte meg tervei gyakorlati megvalósítását. Később kormányzati megbízást vállalt (kormánybiztos lett) és állami forrásokat is bevont a fejlesztésekbe.
- Legfontosabb gyakorlati alkotásai:
- MTA megalapítása - 1825,
- Nemzeti Kaszinó alapítása,
- lóversenyzés és lótenyésztés,
- folyószabályozások (Tisza, Duna – Vaskapu, Dráva),
- gőzhajózás (a Dunán és a Balatonon),
- Lánchíd,
- vasútépítés (1846 - Pest-Vác vasútvonal),
- iparfejlesztés (Hengermalom, Óbudai Hajógyár, vasöntöde - Ganz Ábrahám),
- gépgyártás beindítása,
- stb.
4. Kossuth Lajos fellépése:
Származása, élete:
- Monokon született 1802-ben, elszegényedett köznemesi családban,
- ügyvédi diplomát szerzett,
- Zemplén vármegyében különböző megbízásokat teljesített (pl. kolerabiztos volt),
- az 1832-36. évi országgyűlésen Zemplén megye követe,
- szerkeszti az Országgyűlési Tudósításokat,
- az országgyűlés után szerkeszti a Törvényhatósági Tudósításokat,
- tevékenységéért 1837-ben politikai pert indítottak ellene és börtönbe került,
- 1840-ben kiszabadult és az induló Pesti Hírlap (1841.) szerkesztésével bízták meg,
- a Pesti Hírlapban bontakozott ki politikai és gazdasági programja.
Politikai és gazdasági programja:
- polgári egyenlőség megteremtése (jogkiterjesztéssel),
- nemzeti érdekegyesítés,
- törvény előtti egyenlőség,
- kötelező örökváltság,
- közteherviselés,
- népképviselet,
- önálló Magyarország a Habsburg Monarchián belül (alkotmányos önrendelkezés),
- önálló vámterület,
- Védegylet létrehozása (1844.)
- Programját a köznemesség vezetésével kívánta megvalósítani nemzeti érdekegyesítés útján.
5. Széchenyi és Kossuth vitája:
- 1841-től a Pesti Hírlap hasábjain bontakozott ki Kossuth programja, amely radikálisabb átalakítást javasolt. Válaszul Széchenyi sajtóvitát kezdeményezett (Kelet Népe c. újság).
- Vitájuk fő kérdése a „haza és haladás” ügye volt.
- Válaszaik:
- Széchenyi:
- megfontolt, mindenre kiterjedő reformokat javasolt,
- együttműködést szorgalmazott Ausztriával (ameddig szükséges),
- a gazdasági és politikai felzárkózást kívánt elérni,
- fontosnak tartotta a polgárosodást.
- Kossuth:
- gyorsabb politikai előrehaladást akart,
- a szembenállás felvállalását elfogadhatónak tartotta Ausztriával,
- a nemzeti önállóság megteremtését szorgalmazta, (a forradalom után a függetlenségét)
- a gazdasági fejlődésnél fontosabbnak tartotta a politikai szabadságot.
- A vita 1846-ig tartott, melynek során a reformokat támogató erők Kossuth oldalára álltak, és elfordultak Széchenyitől. (Vitáik ellenére 1848-ban mindketten tagjai lettek a Batthyány kormánynak.)
6. Politikai helyzet a forradalom küszöbén:
- Az 1843-44. évi országgyűlésen a reformerők komoly sikereket értek el:
- a magyar lett a hivatalos államnyelv,
- elismerték a nem nemesek földbirtoklási és hivatalviselési jogát (polgári jogegyenlőség).
- A további reformok megakadályozása érdekében a császári udvar adminisztrátorokat nevezett ki az ellenzéki vármegyék élére.
- A kialakult helyzetre reagálva politikai pártok és csoportok jöttek létre:
- 1846-ban megalakult a Konzervatív Párt:
- mérsékelt reformokat javasolt, hogy megakadályozza a radikális változásokat,
- a császári udvar érdekeit képviselték, nemzeti látszattal,
- vezetői: Dessewffy Aurél és Emil.
- 1847-ben létrejött az Ellenzéki Párt:
- programját Deák Ferenc foglalta össze az Ellenzéki Nyilatkozatban (alapja: Kossuth programja),
- Magyarország mellett az osztrák örökös tartományokban is alkotmányos berendezkedést javasolt,
- vezetői: Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Batthyány Lajos, Teleki László.
- a Centralisták (1845):
- polgári alkotmányos állam megteremtését szorgalmazták,
- felelős kormány felállítását és népképviseleti törvényhozást javasoltak,
- vezetői: Eötvös József, Szalay László, Trefort Ágoston, Csengery Antal.
- radikálisok:
- 1848. március 3-án a pozsonyi országgyűlésen elhangzott Kossuth „felirati beszéde”, melynek hatására március 13-án Bécsben kitört a forradalom.
7. A nemzetiségek ébredése a reformkori Magyarországon:
- A soknemzetiségű Magyarország a 18. század folyamán alakult ki:
- a nemzetiségek többsége elkülönülten élt, de éles határok nem alakultak ki közöttük, sok helyen keveredtek egymással,
- az 1787. évi népszámlálás alapján a magyar volt a többségi nemzet, de
- a magyarok száma az ország lakosságának csak kevesebb, mint 50%-át adta.
- A reformkor kezdetén Magyarországon is megindult a polgárosodás folyamata, ami felgyorsította a nemzetiségek öntudatra ébredését. Okai:
- a magyar nyelv államnyelvvé válását (1844) a nemzetiségek saját létük elleni támadásnak tekintették,
- a reformkori magyar politikai körök szándéka a nemzetállam megvalósítása volt, ezért
- a nemzet és az állam fogalmát összekapcsolták (minden magyarországi lakos egy politikai nemzetbe tartozik, ezen belül léteznek különböző népek pl. magyarok, horvátok, szerbek stb.).
- A nemzeti mozgalmak felismerték, hogy a kultúra hordozója a nép, ezért megkezdték a népi kultúrájuk értékeinek gyűjtését, kutatását.
- A magyarországi nemzetiségek helyzete, nemzeti törekvéseik:
- A horvátok:
- a magyarokhoz hasonlóan, teljes nemzetet alkottak:
- saját nemességgel, országgyűléssel, báni kormánnyal rendelkeztek,
- az illírizmus elmélete volt a nemzetté válásuk eszköze,
- feladatuknak tartották az összes délszláv nép egyesítését.
- A szerbek:
- csonka társadalmat alkottak, mert hiányzott a nemességük,
- helyzetük sajátos volt, mert a török háborúk alatt önkormányzatot és egyházi autonómiát kaptak,
- szellemi vezetőik az ortodox pópák és a határőrvidéki katonatisztek voltak,
- ők is a délszláv nép vezetését érezték hivatásuknak,
- az összes szerbek lakta vidéket igényelték, még ott is, ahol jelentős kisebbségben voltak.
- A szlovákok:
- fő követelése az anyanyelvi oktatás kiterjesztésére irányult,
- városokban élő értelmiségük elmagyarosodott,
- a Magyar Királyságot tekintette hazájának, nem gondoltak elszakadásra.
- A románok:
- Erdélyben a 18. század folyamán többségbe kerültek,
- nem ismerték el őket negyedik nemzetnek,
- őseiket a rómaiak által meghódított, romanizált dákokban látták (dákoromán elmélet).
- A reformkorban a társadalom modernizálása és a nemzetiségi kérdés megoldása elmaradt.
- A népek közötti feszültség akkor jutott a csúcspontra (1848-49), amikor összefogásra, egységre lett volna szükség.