Törivázlat

- A közép- és emelt szintű érettségi vizsga leírása, követelményei és témakörei. - Írásbeli feladatlapok és megoldások. - Órai vázlatok.

Az 1848-49. évi magyar forradalom és szabadságharc

 

1. A márciusi magyar forradalom:

 

Bécsben 1848. március 13-án kitört a forradalom. A katonaság fegyveres ereje sem segített, a város véres küzdelmekben a forradalmárok kezére került. A körülzárt császári várban, a Burgban, engedni kellett. Metternich megbukott, a császáralkotmányt ígért. Életbe lépett a sajtószabadság.

A bécsi forradalom március 14-én megérkező hírére Pest politikai mozgalmának szervezői, e naptól a márciusi ifjak, az azonnali cselekvés mellett döntöttek. Március 15-én reggel az egyetemi ifjúság mozgósításával, a Tizenkét pont utcai kihirdetésével, Petőfi Nemzeti dalának elszavalásával tüntetés kezdődött. Pesten vér nélkül győzött a forradalom. Az események hírét a szabaddá vált sajtó viharos gyorsasággal vitte szét az országban. Pest forradalmát napokon belül követte a vidéki forradalom.

Pozsonyban ugyancsak a bécsi forradalom adott lökést az eseményeknek. A főrendek március 14-én kénytelen-kelletlen átengedték a március 3-i feliratot, s elhatározták, hogy azt Bécsben országgyűlési delegáció fogja átadni. Március 15-én, ugyanazokban az órákban, amikor Pesten megkezdődött a forradalom, a pozsonyi országgyűlés küldöttsége, a magyar politikai élet teljes vezérkara Bécsbe indult. Az éjszaka folyamán azonban megérkezett a pesti forradalom híre. Világossá vált: ha nem engednek, Magyarország kiszakad a birodalomból. Megígérték tehát, hogy a feliratban foglaltak alapján hozandó törvényeket elfogadják. Az átalakulás első biztosítékaként a magyar liberálisok elérték, hogy Batthyány Lajos gróf, az Ellenzéki Párt elnöke, március 17-én miniszterelnöki megbízást kapott.

 

2. Az áprilisi törvények:

A küldöttség Bécsből való visszatérése után Pozsonyban lázas törvényalkotó munka kezdődött. V. Ferdinánd király 1848. április 11-én Pozsonyban szentesítette az új törvényeket. Magyarország polgári állammá, alkotmányos királysággá alakult. Az utolsó rendi országgyűlés forradalmi törvényalkotással végezte be munkáját. A legfontosabb a jobbágyfelszabadítás kimondása volt. A törvény szerint az úrbéres szolgáltatások (pénz- és terményjáradék, az egyházi tized, a robot stb.) egyszer s mindenkorra megszűnnek, s a parasztság az általa használt "úrbéres" föld szabad tulajdonába lép. A földesurak kármentesítését az állam vállalja magára, tényleges kifizetéséről később rendelkeznek. Az ősiséget eltörölték. Kimondták a közadózás elvét. Rögzítették a keresztény felekezetek egyenjogúságát. A politikai jogok terén megszűntek a származási különbségek. A törvények másik csoportja az alkotmányos, felelős kormányzattal rendelkező ország politikai rendszerét teremtette meg. Erdély egyesült Magyarországgal, a Határőrvidéket is a magyar kormány alá rendelték. Az új országgyűlés a népképviseleti elv alapján épült fel. A választójogot, mint Európában csaknem mindenütt, vagyoni vagy műveltségi előfeltételekhez, cenzushoz kötötték. Az 1848-as magyar választójogi cenzus a legalacsonyabb a korabeli Európában. Egynegyed jobbágytelekkel, iparosként egy állandóan alkalmazott segéddel már választójoghoz lehetett jutni; a magasabb végzettségűek pedig vagyoni helyzetüktől függetlenül választójogot szereztek. A képviselők választókerületekben juthattak mandátumhoz. Az alsótábla ezzel népképviseleti országgyűléssé alakult. Jogai kibővültek: a költségvetés megszavazásával az egész államélet irányításába beleszólt. Az uralkodó által kinevezett miniszterelnök kormányát bármikor felelősségre vonhatta. Feloszlatni sem lehetett saját hozzájárulása nélkül. Az újonnan teremtett végrehajtó hatalom, a felelős minisztérium az államélet teljes irányítását kezébe vette. Az uralkodó bármely rendelete csak akkor volt érvényes, ha azt a felelős miniszterek egyike aláírta, "ellenjegyezte". A közigazgatás terén a megyék népképviseleti alapra történő helyezését külön törvény a következő országgyűlésre halasztotta, addig a községek küldötteivel kibővült megyebizottság vitte az ügyeket. Törvény született a politikai szabadságjogok legfontosabbikáról, a sajtószabadságról. Az alkotmányos rendre újonnan szervezett nemzetőrség vigyázott. A törvények harmadik csoportja az egységessé vált, s ez által súlyában is megnövekedett Magyarország önállóságát biztosította a Habsburg Birodalmon belül. Lényegében az áprilisi törvények perszonáluniót hoztak létre, vagyis Magyarországot csak az uralkodó személyének közössége kapcsolta egybe a birodalom többi tartományával.

Az 1848. évi magyar forradalom mindenkinek megadta az új, polgári jogokat, nemzetiségi különbség nélkül. Utólag ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy e forradalom törte át a feudális földtulajdonnak azt a rendszerét, amely a csonka etnikai struktúrák létrehozója volt, és hogy így megindulhatott a polgári nemzetek teljes struktúrájának kiépülése. Ennek ellenére mind a magyar felelős minisztérium, mind a radikális ifjúság nagyot tévedett, mikor azt hitte, hogy ezzel a kérdés nagyjából meg is van oldva, és hogy most már elég a nemzetiségeket a közös szabadság érdekében össze fogásra buzdítani. A nemzeti mozgalmak ugyanis az egyéni jogokon túlmenően igényt tartottak kollektív elismertetésre és politikai jogokra is.

 

3. A nemzetiségi kérdés:

A forradalomnak eleinte kedvező visszhangja volt, főleg a jobbágyfelszabadításban inkább érdekelt szlovákok és románok körében, de rövidesen részükről is felmerült a nemzeti politikai jogok elismertetésének igénye. Szerepe volt ebben a határon túli, szomszédos, különálló román, illetve szerb fejedelemségek meglétének is. Miután pedig a nemzeti mozgalmak ilyen kollektív, vagy éppen területi jogokat nem kaptak, mindinkább szembefordultak az új magyar állammal. Ezek a népek a maguk társadalmi és politikai fejlődése folyamán éppen úgy eljutottak a nemzeti érzéshez és a nacionalizmus igényeihez, mint a magyarok. Ekkor, 1848-ban már túlhaladtak a nemzeti fejlődés első (nyelvi, irodalmi) fokán s elérkeztek a második, a politikai fokra. Ez azt jelenti, hogy már nem elégedtek meg pusztán nyelvük kisebb-nagyobb mértékű szabad használatával (mai szóval: kulturális kisebbségi jogokkal), hanem magukat, mint külön politikai kollektívumot akarják elismertetni, külön területeket kívánnak, s azon lehetőleg saját uralmukat óhajtják berendezni.

1848. július folyamán, a Délvidéken a Határőrvidék katonaparasztjai és a Szerbiából beszivárgó fegyveresek fegyveres felkelést robbantottak ki. Céljuk az önálló Szerb Vajdaság megteremtése volt. Erdélyben az osztrák főhadparancsok szövetséget kötött a román felkelőkkel, akik román közigazgatású, önálló Erdélyt akartak. A szlovákok szabadcsapatokat toboroztak. Egyszóval, a nemzetiségek is eljutottak arra a fokra, hogy fegyverrel szerezzenek érvényt politikai törekvéseiknek. S ebben, ameddig Magyarországban látták autonómiájuk gátját, az Udvar támogatására is számíthattak. Így a törvényes magyar államhatalom védekezésre kényszerült. Megkezdődött az önvédelmi háború, a szabadságharc.

 

4. A szabadságharc:

4.1 A szabadságharc kezdete:

1848 augusztusára a császári seregek főparancsnoka, Radetzky marsall Itáliában döntő győzelmeket aratott. Helyreállott a császárváros nyugalma is, az Udvar visszaköltözött Bécsbe. Elérkezett az idő a magyar különállás békés vagy fegyveres eszközökkel történő felszámolására. A beavatkozásra az ürügyet a magyar országgyűlés július 11-i döntése adta, azzal, hogy kétszázezer újoncot szavazott meg és a katonai költségek fedezésére papírpénz kibocsátását rendelte el. Az eddig rendezetlen hadügyi és pénzügyi kérdéseket az udvar a két tárca megvonásával kívánta rendezni. Az országgyűlés szeptember 11-i ülésén a kormány, mivel az uralkodó bizalmát elvesztették, az alkotmányos szokásokhoz híven, lemondott. A nádor újra Batthyányt bízta meg kormányalakítással.

Jellasic horvát bán csapataival 1848. szeptember 11-én átlépte a Drávát, s megindult Pest-Buda felé. Bécsben császári biztost, Franz Lamberg grófot nevezte ki az ország teljhatalmú igazgatására. A szeptember 28-án Pestre érkező Lamberget a nép a hajóhídon felismerte és felkoncolta. A magyar seregek fővezére, Móga János altábornagy szeptember 29-én Pákozd-Sukorónál, a Velencei-tó mellett győzelmet aratott a horvát hadak felett. Jellasic Bécs felé hátrált az országból.

Miután Bécsben elfogadták Batthyány lemondását, 1848 október 4-én uralkodói nyílt paranccsal - törvénytelenül - feloszlatták a magyar parlamentet, az országot a hadi törvények és Jellasic - mint katonai főparancsnok - uralma alá helyezték. A császárváros felé közeledő Jellasicnak az osztrák hadügyminiszter, Latour gróf segítséget akart nyújtani, azonban 1848. október 6-án, részben a magyar események hatására, Bécsben újabb forradalom tört ki. Latourt meggyilkolták. Az udvar megint menekült, ezúttal a morvaországi Olmützbe. Batthyány ideiglenes miniszterelnöki működésének megszűntével az ország végrehajtó hatalom nélkül maradt. A végrehajtó hatalom gyakorlását az országgyűlés ideiglenes jelleggel október 8-tól a már szeptember 15-én, a honvédelem szervezésére megalakult Országos Honvédelmi Bizottmányra ruházta. A testületben Kossuth Lajos szervezte a honvédelmet. A megyékbe kormánybiztosok érkeztek, hogy a közigazgatást hatékonyabbá tegyék. A magyarországi császári-királyi seregrészek jó része engedelmeskedett a Honvédelmi Bizottmánynak. Komárom hatalmas erődjét is magyar katonák tartották ellenőrzésük alatt.

A magyar sereg Jellasicot követve október elején érkezett az országhatárra. A határ átlépésének kérdésében bizonytalankodó katonai és politikai vezetés végül a bécsi forradalom megsegítésére a határ átlépése mellett döntött. Október 30-án csatát vállaltak a Bécshez közeli Schwechatnál. Az ellenség fölénye láttán azonban visszavonultak. A forradalmi Bécset a császári sereg ostrommal bevette.

1848 végén, Bécs felmentése után az udvar hozzálátott a politikai élet rendezéséhez és a magyarok elleni, immár osztrák támadás előkészítéséhez. V. Ferdinánd helyébe unokaöccsét, a 18 éves Ferenc Józsefet ültették (december 2-án). Így nem hárult semmilyen felelősség az áprilisi törvények betartását illetően az új uralkodóra. Windischgrätz, a császári főparancsnok mintegy százezer fős hadsereggel december 13-án lépte át Magyarország határát. December végére osztrák kézre került a Dunántúl. Az év utolsó napján a magyar képviselőház Debrecenbe költözött. Békeküldöttséget is útnak indítottak a főparancsnokhoz, de a herceg feltétel nélküli megadást követelt. 1849 első napjaiban Windischgrätz ellenállás nélkül bevonult Pest-Budára, s letartóztatta a vele tárgyalni akaró Batthyány Lajost.

4.2 A tavaszi hadjárat:

Az Országos Honvédelmi Bizottmány a lengyel Dembinski Henryk altábornagyot nevezte ki főparancsnokká. Az erdélyi seregrészek parancsnoka, az ugyancsak lengyel Bem József altábornagy március közepére befejezte Erdély felszabadítását, még az osztrákok segítségére már február elején bemasírozó orosz csapatokat is kiszorította. Mindezzel biztosította Debrecen hátországát. Dembinski február végén indított először koncentrált támadást. A kétnapos kápolnai csatában (február 26-27.) azonban vereséget szenvedett. A magyar sereg ismét visszahúzódott a Tisza vonala mögé. Az itt gyülekező ötvenezer fős sereg támadásba lendült, és négy hét alatt a Tiszától Pozsonyig kergette a császári sereget (Tavaszi hadjárat). Április 2-án Hatvannál, 4-én Tápióbicskénél, 6-án pedig Isaszegnél arattak jelentős győzelmet. Április 23-án a honvéd huszárok bevonultak Pestre. A fősereg időközben északnak fordult, s Vácnál, Nagysallónál vívott győzelmes csatát, felmentette az ostromlott Komárom várát. A fő célkitűzést azonban, a császári sereg bekerítését és megsemmisítését, nem sikerült elérni. Az időközben leváltott Windischgrätz utóda, Welden altábornagy, serege maradványaival osztrák földre húzódott. Buda várát ostrommal foglalták el a honvédek, 1849. május 21-én.

4.3 Az olmützi alkotmány:

Windischgrätz, a kápolnai csata után diadalmasan jelentette Olmützbe: "a lázadó hordákat szétvertem". Az udvar erre a hírre feloszlatta az osztrák parlamentet és oktrojált (erőszakolt, csak az uralkodó akaratából származó) alkotmányt vezetett be. A március 4-i olmützi alkotmány szerint Magyarország, korábbi különállását teljesen elveszítve, területét megcsonkítva a birodalom egyik tartományává válik, "a magyar királyság az egy és oszthatatlan ausztriai császárság" része lesz. Még a nemzetiségek is kiábrándultak az olmützi alkotmány megismerése után, s szakítva az udvarral, megint a magyarokkal kerestek szövetséget. Az olmützi alkotmány magyar választ is kiváltott, ez volt a Függetlenségi Nyilatkozat.

4.4 A Függetlenségi Nyiltkozat:

Az országgyűlés 1849. április 14-én a debreceni református nagytemplomba áthelyezett ünnepi ülésén határozatba foglalta a Habsburg-ház trónfosztását és a magyar állam függetlenségének kimondását. Az államforma kérdésében nem intézkedtek, s ezt kifejezi az államfővé választott Kossuth címe is. Kormányzója egy király nélküli királyságnak van, elnöke pedig köztársaságnak; Kossuth pedig kormányzó-elnöki címet kapott. Az ország élére újra minisztérium került, elnöke Szemere Bertalan lett. A legsürgetőbb feladatot ismét a katonai teendők képezték. Május 1-jén már bizonyossá vált: az orosz cár sereggel siet a szorongatott Habsburgok segítségére. (Május 2-án Ferenc József levélben kért katonai segítséget I. Miklós orosz cártól.)

 

4.5 A magyar szabadságharc bukása:

A magyar önvédelmi háború külpolitikai feltételei kedvezőtlenül alakultak. A német egység létrejötte meghiúsult, Itáliában győzött a Habsburg-ármádia, a közép-európai forradalmakat leverték, csaknem mindenütt a reakció kerekedett felül. A magyar szabadságharc azonban, mint láttuk, sikerrel hárította el az első két katonai támadást. A Habsburg Birodalom vezetése sokáig halogatta a segélykérést. Végül május 21-én állapodtak meg Varsóban az orosz seregeknek a Magyarország elleni intervencióban való részvételéről. A cár hatalmas, kétszázezer fős hadsereget indított útnak. A hadműveletet az egész cári haderő főparancsnoka, Paszkievics herceg irányította.

A háború megnyerésére nem maradt sok remény. Mintegy százötvenezer főt tett ki az osztrák sereg létszáma, tehát az együttesen háromszázötvenezer fő feletti osztrák-orosz haderő óriási túlerőt alkotott a százhetvenezres magyar honvédsereggel szemben. Az ország emberi és anyagi erőfeszítéseinek határára érkezett. Július 8-án a kormány Szegedre költözött. A július 28-án kiadott nemzetiségi törvény már elkésett - a nemzetiségek ismét Bécs mellett álltak már. Erdélyben Bem kétségbeesett ellenállást tanúsított a túlerővel szemben, másfél hónapig megakadályozta, hogy az oroszok kijussanak az Alföldre. A segesvári csatában (július 31.) súlyos vereséget szenvedett, seregének maradványait a nagycsűri csatában (augusztus 6.) verték szét.

Az osztrákok elleni döntő csatára Temesváron került sor (augusztus 9-én). A csata kezdete előtt megérkező Bem átvette a főparancsnokságot, ám hamarosan megsebesült, s a központi irányítás nélkül maradt, muníciójából kifogyott sereg katasztrofális vereséget szenvedett. Megkezdődött a menekülés Törökország felé.

Az aradi várban Kossuth kormányzó-elnök, valamint a miniszterek lemondtak és átadták Görgey tábornoknak a politikai és a katonai teljhatalmat (augusztus 11.). Görgey, aki a megérkező oroszok és a győztes osztrákok harapófogójába került, már csak csatát nyerhetett, utánpótlás híján háborút már nem, s ezért az egyetlen lehetséges ésszerű megoldást választotta: 1849. augusztus 13-án Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert. Szándékosan az oroszoknak adta meg magát, hogy jelezze: az ő túlerejük idézte elő a vereséget.

Néhány seregrész és néhány vár maradt még magyar kézen, de lassan ezek is megadták magukat. Egyedül Komárom erődjének (védelmét Klapka György tábornok irányította), amely évekig állhatta volna az ostromot, sikerült elérnie, hogy tízezer fő feletti védőserege bántódás nélkül otthonába térhessen vagy külföldre juthasson. Komárom átadására október elején került sor.

 

5. A megtorlás:

Az udvar a világosi fegyverletétel után az itáliai vérengzéseiről hírhedtté vált Haynau táborszernagyot bízta meg fővezérként a rendteremtéssel. Összesen több mint száz halálos ítéletet hajtottak végre, és sok százan kerültek hosszabb időre börtönbe. 1849. október 6-án. Aradon tizenkét tábornokot és egy ezredest végeztek ki, Pesten pedig az első független felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajos grófot. A francia és az angol kormány megbotránkozással fogadta a kivégzések hírét. I. Miklós cár pedig személye elleni sértésnek ítélte, hogy éppen azokat a tábornokokat végezték ki, akiknek érdekében közbenjárt I. Ferenc Józsefnél. Az osztrák-orosz viszony elhidegülése éppen ezekkel a kivégzésekkel kezdődött. Schwarzenberg herceg, az osztrák kormány feje és külügyminisztere, aki a korábbihoz képest korszerűbb, egységes és központosított osztrák császárságot akart létrehozni, azon iparkodott, hogy kormányának liberális látszatát egy kissé mentse a külföld szemében. Leállíttatta tehát a Haynau által megkezdett rögtönítélő eljárásokat: rendes, bár gyorsított hadbírósági pereket írt elő, s megszabta, hogy mind Itáliában, mind Magyarországon kb. nyolcvanöt halálos ítéletet kell végrehajtani, a többi vétkest rövidebb-hosszabb börtönbüntetésre kell ítélni. (Ezt az utasítást Radetzky tábornagy Itáliában emberségesen megkerülte, Haynau azonban Magyarországon túlteljesítette.)

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 632
Tegnapi: 678
Heti: 632
Havi: 25 851
Össz.: 1 369 395

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: Az 1848-49. évi magyar forradalom és szabadságharc (Hosszú)
Törivázlat - © 2008 - 2017 - torivazlat.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: athéni demokrácia - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »