A Kádár-rendszer konszolidációja. Gazdaság és életmód a Kádár-korban
(vázlat)
Megtorlás és konszolidáció:
Az 1956-os forradalom leverése után a Kádár-kormány november 7-én letette az esküt (Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány). A forradalmat ellenforradalomnak minősítették. A társadalmi ellenállást a szovjet csapatokra, az új karhatalomra a munkásőrségre támaszkodva törték le, majd megtorlásba kezdtek:
- feloszlatták a munkástanácsokat (1956. dec. 5-én)
- kihirdették a statáriumot (1956. dec. 9-én)
- megkezdődtek a letartóztatások
- a perek általában titkosak voltak, fő cél a megtorlás és az elrettentés volt;
- titkos perben halálra ítélték (1958. jún. 15.) Nagy Imrét és társait
- kb. 300–400 személyt végeztek ki (utolsó kivégzés 1961-ben volt)
- kb. 16 000 embert zártak börtönbe (főleg munkásokat és diákokat).
A megtorlások az 1963. márc. 21-én életbe lépett általános amnesztia kihirdetésével értek véget.
A megtorlással párhuzamosan a kormány a stabilizáció megteremtésére törekedett:
- helyreállították a pártállami struktúrát
- az országgyűlés ismét jelentéktelenné vált, mert a választásokon csak a Hazafias Népfront listájára lehetett szavazni
- elnyomó szerv: Belügyminisztérium (BM) Politikai Nyomozó Főosztálya
- 1957. elején létrehozták párthadseregként a Munkásőrséget
- a DISZ helyébe a Kommunista Ifjúsági Szövetség lépett (KISZ)
- a munkavállalók „érdekeit” ismételten a SZOT képviselte
- az államot a párt, a pártot a Központi Bizottság (KB) irányította
- a legfontosabb és legszűkebb testület a Politikai Bizottság (PB) volt
- az MSZMP, a KB és a PB vezetője Kádár János, az első titkár (1956–88) volt.
A Kádár-rendszer jellege, jellemzői:
A diktatúra „javított” változatának jellemzői:
- a hatalom már nem igényelte, hogy a polgárok minden nap látványosan azonosuljanak a rendszerrel
- 1962-től a korábbi „Aki nincs velünk az ellenünk van” elvet felváltotta az „Aki nincs ellenünk, az velünk van”
- a rendszer folyamatosan törekedett az életszínvonal növelésére
- paternalizmus: gondoskodó, a társadalmi jólétet, biztonságot növelő politika (Kádár a páter, azaz az atya, aki mindezt nyújtja a népnek)
- a mezőgazdaságban:
- az iparban:
A „legvidámabb barakk”:
1956 – 1988 között Kádár János volt a pártfőtitkár és gyakorlatilag az ország első embere. Be akarta bizonyítani, hogy a szocializmus életképes, működő rendszer, ezért a társadalom és a hatalom kiegyezésére törekedett:
- a hatalom rendezte viszonyát az egyházzal és az írókkal
- az életszínvonal emelése helyettesítette a politikai szabadságot
- az „Élni és élni hagyni” politikája megteremtette a hatalom és a társadalom együttműködését
- az élelmezési helyzet akkorát javult, hogy külföldi megfigyelők „gulyás kommunizmusról” beszéltek
- terjedt a kis magánvállalkozások (maszekok) rendszere
- a teljes foglalkoztatottság biztosítása mellett emelkedtek a jövedelmek és ezzel együtt a fogyasztás is
- sok új lakás épült
- elterjedt a televízió és a háztartási gépek használata
- sokan vásároltak gépkocsit (és még többen akartak, de éveket kellett rá várni)
- a személyautó használata átformálta a szokásokat, a tájat és a városokat:
- az ország „nyugatiasodott”:
- „Fellebbent” a vasfüggöny: lehetővé vált háromévente egyszer Nyugatra utazni
Gazdasági változások:
1968-ban bevezették az „Új gazdasági mechanizmust”:
- engedte a kisebb vállalkozások működését
- reális béreket állapítottak meg ehhez valós árakat határoztak meg
- a mezőgazdaságban:
megindult a gépesítés
műtrágya felhasználás
új növényfajták iparszerű termelése: kukorica, burgonya, cukorrépa
Társadalmi változások:
- nőtt a szellemi dolgozók aránya
- már a mg-ból is meg tudtak élni, nem vándoroltak az iparba
- felgyorsult az urbanizáció, városiasodás
- nő a vidéki városok és a városi lakosság száma
Kulturális élet:
A Kádár-kor fő kulturpolitikusa Aczél György volt. Nevéhez köthető a 3T politikája:
- Támogatás (akik a rendszert szolgálták)
- Tiltás (akik bármilyen módon a rendszer ellen tettek: festés, írás…)
- Tűrés (akik egyikhez sem tartoztak)
Működött a cenzúra, Pl.: volt amit el lehetett mondani főműsorban, volt amit csak hajnal 2kor.
Szociálpolitika:
- 1957-ben kiterjesztették a nyugdíjbiztosítást a mezőgazdasági tsz-ek tagságára, 1962-ben a magánkisiparra, 1970-ben a kiskereskedőkre
- a női munkaerő biztosítása érdekében kiépítették a bölcsődei és óvodai hálózatot
- bevezették a GYES-t
A valós szocializmus:
A társadalmi szolgáltatásokhoz a gyakorlatban nem mindenki juthatott hozzá egyenlő mértékben:
- a vezető elit (nómenklatúra) sokféle előnyt élvezett (luxuslakás, üdülés, külföldi utazások, soron kívüli gépkocsi stb.)
- a hiánygazdaság miatt hosszú várakozás után, vagy protekcióval („pult alól”) lehetett sokféle áruhoz hozzájutni
- az egészségügy nem tudta mindenki számára biztosítani a színvonalas ellátást (kialakult a hálapénz rendszere)
- az iskolák nem tudták csökkenteni, sőt fokozták a társadalmi különbségeket
- „Előbb a kocsi, aztán a kicsi” – a fiatalok számára az anyagi biztonság, a jólét megteremtése továbbra is fontos maradt, és ez oda vezetett, hogy az 1960-as években az abortuszok száma meghaladta a születések számát
- az életszínvonal-politika sokba került, a gazdaság veszteséges ágazatait is finanszírozni kellett: felgyorsult az eladósodás.
A szocializmus válsága Magyarországon:
Kádár megkísérelt kialakítani egy nagyon jó rendszert, melynek eredményeként több mint 20 évig viszonylagos jólétben élt az ország.
DE:
- a felvett kölcsönök, a hitelek azonban meghaladták teljesítőképességét
- Kádár gazdasági reformját az MSZMP-n belül is ellenezték, támadták
- 1972 – 74 között a reform kidolgozóit ( Nyers Rezső, Fock Jenő) eszmeileg megtámadták az"igazi, hű kommunisták" támadták meg őket, mert felismerték, hogy az újítások, a pártállam fölszámolásához vezethetnek
- a köznép ebből semmit nem érzett, sőt továbbra is viszonylagos jólét uralkodott
- az emberek figyelmét lekötötte az egyéni vagyonszerzés, a bővülő vásárlási és utazási lehetőségek
Kibontakozó válság:
1970-es évekre a gazdaságot nagyon megterhelte a nehézipar, ezért Ny-i kölcsönökkel akarták elkerülni a válságot (1973 olajválság). Kialakult az „az adósság spirál”:
- Újabb kölcsönöket vettek fel a régebbi adósságok kifizetésére, gyakran rosszabb feltételekkel
- a Szovjetunió nem tudta/akarta olcsó olajjal ellátni a magyar gazdaságot, így világpiaci áron kellett megvenni az olajt, ez is terhelte a gazdaságot
- Kádár az újabb kölcsönöket az életszínvonal megtartására fordította, hogy ne derüljön ki: összeomlott a gazdaság
- 1979-től Kádár is rászorult, hogy megszorító intézkedéseket tegyen, ezért áremeléseket és bércsökkentéseket hajtottak vége
- ezek már nem segítettek, az ország rohamosan eladósodott
- rohamosan csökkent az életszínvonal
- az emberek sokat dolgoztak, de rendkívül keveset kerestek
- megindult az elszegényedés, munkanélküliség
- tömegek fordultak el a rendszertől.