A Kádár-rendszer konszolidációja. Gazdaság és életmód a Kádár-korban

(vázlat)

 

Megtorlás és konszolidáció:

Az 1956-os forradalom leverése után a Kádár-kormány november 7-én letette az esküt (Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány). A forradalmat ellenforradalomnak minősítették. A társadalmi ellenállást a szovjet csapatokra, az új karhatalomra a munkásőrségre támaszkodva törték le, majd megtorlásba kezdtek:

-              feloszlatták a munkástanácsokat (1956. dec. 5-én)

-              kihirdették a statáriumot (1956. dec. 9-én)

-              megkezdődtek a letartóztatások

-              a perek általában titkosak voltak, fő cél a megtorlás és az elrettentés volt;

-              titkos perben halálra ítélték (1958. jún. 15.) Nagy Imrét és társait

-              kb. 300–400 személyt végeztek ki (utolsó kivégzés 1961-ben volt)

-              kb. 16 000 embert zártak börtönbe (főleg munkásokat és diákokat).

 A megtorlások az 1963. márc. 21-én életbe lépett általános amnesztia kihirdetésével értek véget.

        

A megtorlással párhuzamosan a kormány a stabilizáció megteremtésére törekedett:

-          helyreállították a pártállami struktúrát

-          az országgyűlés ismét jelentéktelenné vált, mert a választásokon csak a Hazafias Népfront listájára lehetett szavazni

-          elnyomó szerv: Belügyminisztérium (BM) Politikai Nyomozó Főosztálya

-          1957. elején létrehozták párthadseregként a Munkásőrséget

-          a DISZ helyébe a Kommunista Ifjúsági Szövetség lépett (KISZ)

-          a munkavállalók „érdekeit” ismételten a SZOT képviselte

-          az államot a párt, a pártot a Központi Bizottság (KB) irányította

-          a legfontosabb és legszűkebb testület a Politikai Bizottság (PB) volt

-          az MSZMP, a KB és a PB vezetője Kádár János, az első titkár (1956–88) volt.

 

A Kádár-rendszer jellege, jellemzői:

A diktatúra „javított” változatának jellemzői:

-          a hatalom már nem igényelte, hogy a polgárok minden nap látványosan azonosuljanak a rendszerrel

-          1962-től a korábbi „Aki nincs velünk az ellenünk van” elvet felváltotta az „Aki nincs ellenünk, az velünk van”

-          a rendszer folyamatosan törekedett az életszínvonal növelésére

-           paternalizmus: gondoskodó, a társadalmi jólétet, biztonságot növelő politika (Kádár a páter, azaz az atya, aki mindezt nyújtja a népnek)

-          a mezőgazdaságban:

• eltörölték a beszolgáltatásokat, de újra kezdték a kollektivizálást
• meggyőzés kedvezményekkel és kényszerre
• állami mintagazdaságokat alakítottak ki (pl. Bábolnán)
• a művelt földek 5–10%-án működő háztáji gazdálkodás a mezőgazdaság termelési értékének 20%-át adta

-          az iparban:

•  csökkentették a beruházások arányát
• energiaprogram: szén- és kőolajbányászat növelése
• importot helyettesítő alapanyaggyártás kezdődött
• megindult az ipar korszerűsítése, szerkezetátalakítása
• DE: fokozódott a szovjet függőség: a SzU-ból olcsó nyersanyag érkezett, oda pedig nagy mennyiségű mezőgazdasági cikket és készterméket szállított az ország.

 

A „legvidámabb barakk”:

1956 – 1988 között Kádár János volt a pártfőtitkár és gyakorlatilag az ország első embere. Be akarta bizonyítani, hogy a szocializmus életképes, működő rendszer, ezért a társadalom és a hatalom kiegyezésére törekedett:

-          a hatalom rendezte viszonyát az egyházzal és az írókkal

-          az életszínvonal emelése helyettesítette a politikai szabadságot

-          az „Élni és élni hagyni” politikája megteremtette a hatalom és a társadalom együttműködését

-          az élelmezési helyzet akkorát javult, hogy külföldi megfigyelők „gulyás kommunizmusról” beszéltek

-          terjedt a kis magánvállalkozások (maszekok) rendszere

-          a teljes foglalkoztatottság biztosítása mellett emelkedtek a jövedelmek és ezzel együtt a fogyasztás is

-          sok új lakás épült

-          elterjedt a televízió és a háztartási gépek használata

-          sokan vásároltak gépkocsit (és még többen akartak, de éveket kellett rá várni)

-          a személyautó használata átformálta a szokásokat, a tájat és a városokat:

• az emberek hétvégi telket vásároltak
• új utakat, felüljárókat építettek

-          az ország „nyugatiasodott”:

• a nők fodrászhoz és divatbemutatókra jártak
•  megjelent az önkiszolgáló bolt, a Coca-Cola
• a televízióban nyugati filmeket is bemutattak

-          „Fellebbent” a vasfüggöny: lehetővé vált háromévente egyszer Nyugatra utazni

 

Gazdasági változások:

 1968-ban bevezették az  „Új gazdasági mechanizmust”:

-              engedte a kisebb vállalkozások működését

-              reális béreket állapítottak meg ehhez valós árakat határoztak meg

-              a mezőgazdaságban:

megindult a gépesítés

műtrágya felhasználás

új növényfajták iparszerű termelése: kukorica, burgonya, cukorrépa

 

Társadalmi változások:

-          nőtt a szellemi dolgozók aránya

-          már a mg-ból is meg tudtak élni, nem vándoroltak az iparba

-          felgyorsult az urbanizáció, városiasodás

-          nő a vidéki városok és a városi lakosság száma

 

Kulturális élet:

A Kádár-kor fő kulturpolitikusa Aczél György volt. Nevéhez köthető a 3T politikája:

-          Támogatás (akik a rendszert szolgálták)

-          Tiltás (akik bármilyen módon a rendszer ellen tettek: festés, írás…)

-          Tűrés (akik egyikhez sem tartoztak)

Működött a cenzúra, Pl.: volt amit el lehetett mondani főműsorban, volt amit csak hajnal 2kor.

 

Szociálpolitika:

-           1957-ben kiterjesztették a nyugdíjbiztosítást a mezőgazdasági tsz-ek tagságára, 1962-ben a magánkisiparra, 1970-ben a kiskereskedőkre

-          a női munkaerő biztosítása érdekében kiépítették a bölcsődei és óvodai hálózatot

-          bevezették a GYES-t

 

A valós szocializmus:

A társadalmi szolgáltatásokhoz a gyakorlatban nem mindenki juthatott hozzá egyenlő mértékben:

-          a vezető elit (nómenklatúra) sokféle előnyt élvezett (luxuslakás, üdülés, külföldi utazások, soron kívüli gépkocsi stb.)

-          a hiánygazdaság miatt hosszú várakozás után, vagy protekcióval („pult alól”) lehetett sokféle áruhoz hozzájutni

-          az egészségügy nem tudta mindenki számára biztosítani a színvonalas ellátást (kialakult a hálapénz rendszere)

-          az iskolák nem tudták csökkenteni, sőt fokozták a társadalmi különbségeket

-           „Előbb a kocsi, aztán a kicsi” – a fiatalok számára az anyagi biztonság, a jólét megteremtése továbbra is fontos maradt, és ez oda vezetett, hogy az 1960-as években az abortuszok száma meghaladta a születések számát

-          az életszínvonal-politika sokba került, a gazdaság veszteséges ágazatait is finanszírozni kellett: felgyorsult az eladósodás.

 

A szocializmus válsága Magyarországon:

 Kádár megkísérelt kialakítani egy nagyon jó rendszert, melynek eredményeként több mint 20 évig viszonylagos jólétben élt az ország.

DE:

-              a felvett kölcsönök, a hitelek azonban meghaladták teljesítőképességét

-              Kádár gazdasági reformját az MSZMP-n belül is ellenezték, támadták

-              1972 – 74 között a reform kidolgozóit  ( Nyers Rezső, Fock Jenő) eszmeileg megtámadták az"igazi, hű kommunisták" támadták meg őket, mert felismerték, hogy az újítások, a pártállam fölszámolásához vezethetnek

-            a köznép ebből semmit nem érzett, sőt továbbra is viszonylagos jólét uralkodott

-              az emberek figyelmét lekötötte az egyéni vagyonszerzés, a bővülő vásárlási és utazási lehetőségek

 

Kibontakozó válság:

1970-es évekre a gazdaságot nagyon megterhelte a nehézipar, ezért Ny-i kölcsönökkel akarták elkerülni a válságot (1973 olajválság). Kialakult az „az adósság spirál”:

-              Újabb kölcsönöket vettek fel a régebbi adósságok kifizetésére, gyakran rosszabb feltételekkel

-              a Szovjetunió nem tudta/akarta olcsó olajjal ellátni a magyar gazdaságot, így világpiaci áron kellett megvenni az olajt, ez is terhelte a gazdaságot

-              Kádár az újabb kölcsönöket az életszínvonal megtartására fordította, hogy ne derüljön ki: összeomlott a gazdaság

-              1979-től Kádár is rászorult, hogy megszorító intézkedéseket tegyen, ezért áremeléseket és bércsökkentéseket hajtottak vége

 -             ezek már nem segítettek, az ország rohamosan eladósodott

-              rohamosan csökkent az életszínvonal

-              az emberek sokat dolgoztak, de rendkívül keveset kerestek

-              megindult az elszegényedés, munkanélküliség

-              tömegek fordultak el a rendszertől.

 

Oldal: A Kádár-rendszer konszolidációja. Gazdaság és életmód a Kádár-korban (vázlat)
Törivázlat - © 2008 - 2023 - torivazlat.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat