Magyarország története a Kádár-korban

 

1. Megtorlás és konszolidáció:

- Az 1956-os forradalom leverése után hatalomra jutó Kádár-kormány (Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány) a forradalmat ellenforradalomnak minősítette. A társadalmi ellenállást a szovjet csapatokra, és az új karhatalomra, a munkásőrségre támaszkodva törte le, majd megtorlásba kezdett:

• feloszlatták a munkástanácsokat,
• statáriumot hirdetett,
• letartóztatások kezdődtek,
• a titkosan zajló bírósági perek fő célja a megtorlás és az elrettentés volt,
• halálra ítélték a forradalom vezetőit, Nagy     Imrét és társait,
• kivégzéseket hajtottak végre (200-nál több személyt végeztek   ki, az utolsót 1961-ben hajtották végre),
• tömegeket zártak börtönbe (kb. 16 000 embert, főleg munkásokat és   diákokat).

- A megtorlással párhuzamosan a kormány a stabilizáció megteremtésére törekedett:

• helyreállították a pártállami struktúrát,
• az országgyűlés jelentéktelenné vált (a választásokon csak a Hazafias Népfront listájára lehetett szavazni),
• a Belügyminisztérium (BM) Politikai Nyomozó Főosztálya elnyomó szervként működött,
• 1957. elején létrehozták a párt hadseregét a Munkásőrséget,
• a DISZ helyébe a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) lépett,
• a munkavállalók „érdekeit” a SZOT képviselte,
• az államot a párt, a pártot a Központi Bizottság (KB) irányította,
• a legfontosabb és legszűkebb testület a Politikai Bizottság (PB) volt,
• az MSZMP vezetője Kádár János volt (első titkár 1956–88 között).

- 1956 végén életszínvonal növelő intézkedéseket hozott a Kádár kormány, pl.: fizetés-emelés, könnyebb lakáshoz jutás, ezért népszerűsége nőtt.

- 1960-ban részleges, 1963-ban általános amnesztiát hirdettek, ami véget vetett a megtorlásoknak.

- A 60-as évek elején nagyszabású lakásépítési és szociális program indult, pl.: GYES bevezetése.

 

2. A Kádár-rendszer jellege, jellemzői:

- A diktatúra „javított” változatának jellemzői:

• a hatalom már nem igényelte, hogy a polgárok minden nap látványosan azonosuljanak a rendszerrel,
• 1962-től a korábbi „aki nincs velünk az ellenünk van” elvet felváltotta az „aki nincs ellenünk, az velünk van” felfogása,
• a rendszer folyamatosan törekedett az életszínvonal növelésére,
• paternalizmus érvényesült: gondoskodó, a társadalmi jólétet, biztonságot növelő politika (Kádár a páter, azaz az atya, aki mindezt nyújtja a népnek).

 

A „legvidámabb barakk”:

- 1956 – 1988 között Kádár János volt a párt főtitkára és gyakorlatilag az ország első embere. Be akarta bizonyítani, hogy a szocializmus életképes, működő rendszer, ezért a társadalom és a hatalom kiegyezésére törekedett:

• a hatalom rendezte viszonyát az egyházzal és az írókkal,
• az életszínvonal emelése helyettesítette a politikai szabadságot,
• az „élni és élni hagyni” politikája megteremtette a hatalom és a társadalom együttműködését,
• az élelmezési helyzet olyan mértékben javult, hogy a külföldi megfigyelők „gulyás kommunizmus” - ról beszéltek,
• terjedt a kis magánvállalkozások (maszekok) rendszere,
• a teljes foglalkoztatottság biztosítása mellett emelkedtek a jövedelmek és ezzel együtt a fogyasztás is:
• sok új lakás épült (lakótelepi panel házak és "Kádár-kockák"),
  
• elterjedt a televízió és a háztartási gépek használata,
• sokan vásároltak gépkocsit (de éveket kellett rá várni új autóra),
• a személyautó használata átformálta a szokásokat, a tájat és a városokat:
• az emberek hétvégi telket vásároltak,
• új utakat építettek (pl. M1, M7 autópálya).

- Az ország „nyugatiasodott”:

• a nők fodrászhoz és divatbemutatókra jártak,
•  megjelent az önkiszolgáló bolt, a Coca-Cola,
• a televízióban nyugati filmeket is bemutattak

- „Fellebbent” a vasfüggöny: lehetővé vált háromévente egyszer nyugatra utazni.

 

Gazdasági változások:

- A mezőgazdaságban:

• eltörölték a beszolgáltatásokat,
• újra kezdték a kollektivizálást meggyőzéssel, kedvezményekkel és kényszerrel,
• állami mintagazdaságokat alakítottak ki (pl. Bábolnán),
• megindult a gépesítés,
• nőtt a műtrágya felhasználás,
• új növényfajták iparszerű termelése kezdődött: kukorica, burgonya, cukorrépa.
• a művelt földek 5–10%-án működő háztáji gazdálkodás a mezőgazdaság termelési értékének 20%-át adta.

- Az iparban:

•  csökkentették a beruházások arányát,
• energiaprogram: szén- és kőolajbányászat növelése,
• importot helyettesítő alapanyaggyártás kezdődött,
• megindult az ipar korszerűsítése, szerkezetátalakítása,
• de fokozódott a szovjet függőség: a SzU-ból olcsó nyersanyag érkezett, oda pedig nagy mennyiségű mezőgazdasági cikket és készterméket szállított az ország.

- 1968-ban bevezették az „új gazdasági mechanizmust”:

• engedte a kisebb vállalkozások működését,
• reális béreket állapítottak meg ehhez valós árakat határoztak meg.

 

Társadalmi változások:

• nőtt a szellemi dolgozók aránya,
• már a mezőgazdaságból is meg tudtak élni, ezért kevesebben vándoroltak az iparba,
• felgyorsult az urbanizáció,
• nőtt a vidéki városok- és a városi lakosság száma.

 

Kulturális élet:

- A Kádár-kor fő kulturpolitikusa Aczél György volt. Nevéhez köthető a 3 T politikája:

• Támogatás (akik a rendszert szolgálták),
• Tiltás (akik bármilyen módon a rendszer ellen tettek: festés, írás…),
• Tűrés (akik egyikhez sem tartoztak),
• Működött a cenzúra, Pl.: volt, amit el lehetett mondani főműsorban, volt amit csak hajnal 2-kor.

 

Szociálpolitika:

- 1957-ben kiterjesztették a nyugdíjbiztosítást a mezőgazdasági tsz-ek tagságára, 1962-ben a magánkisiparra, 1970-ben a kiskereskedőkre.

- A női munkaerő biztosítása érdekében kiépítették a bölcsődei és óvodai hálózatot, bevezették a GYES-t (gyermekgondozási segély).

 

A valós szocializmus:

- A társadalmi szolgáltatásokhoz a gyakorlatban nem mindenki juthatott hozzá egyenlő mértékben:

• a vezető elit (nómenklatúra) sokféle előnyt élvezett (luxuslakás, üdülés, külföldi utazások, soron kívüli gépkocsi stb.),
• a hiánygazdaság miatt hosszú várakozás után, vagy protekcióval („pult alól”) lehetett sokféle áruhoz hozzájutni,
• az egészségügy nem tudta mindenki számára biztosítani a színvonalas ellátást (kialakult a hálapénz rendszere),
• az iskolák nem tudták csökkenteni, sőt fokozták a társadalmi különbségeket.

- „Előbb a kocsi, aztán a kicsi” – a fiatalok számára az anyagi biztonság, a jólét megteremtése továbbra is fontos maradt, és ez oda vezetett, hogy az 1960-as években az abortuszok száma meghaladta a születések számát.

- Az életszínvonal-politika sokba került, a gazdaság veszteséges ágazatait is finanszírozni kellett: felgyorsult az eladósodás.

 

3. A szocializmus válsága Magyarországon:

- Kádár megkísérelt kialakítani egy működő rendszert, melynek eredményeként több mint 20 évig viszonylagos jólétben élt az ország.

- Az életszínvonal politika fenntartása érdekében felvett kölcsönök azonban meghaladták a gazdaság teljesítőképességét.

- Kádár gazdasági reformját az MSZMP-n belül is ellenezték, támadták.

- 1972 – 74 között a reformok (új gazdasági mechanizmus) kidolgozóit ( Nyers Rezső, Fock Jenő) eszmeileg megtámadták az "igazi”, „hű kommunisták", mert felismerték, hogy az újítások, a pártállam fölszámolásához vezethetnek.

- A párt vezetésén belüli harcokból köznép semmit nem érzett, sőt továbbra is viszonylagos jólét uralkodott.

- Az emberek figyelmét lekötötte az egyéni vagyonszerzés, a bővülő vásárlási és utazási lehetőségek

- 1970-es évekre a gazdaságot megterhelte a nehézipar, ezért nyugati kölcsönökkel akarták elkerülni a válságot (1973 olajválság). Kialakult az  adósság spirál:

• újabb kölcsönöket vettek fel a régebbi adósságok kifizetésére, gyakran rosszabb feltételekkel,
• a Szovjetunió nem tudta/nem akarta olcsó olajjal ellátni a magyar gazdaságot, így világpiaci áron kellett megvenni az olajat, ez is tovább terhelte a gazdaságot,
• a rendszer az újabb kölcsönöket az életszínvonal megtartására fordította, hogy ne derüljön ki: összeomlott a gazdaság.

- 1979-től a Kádár-rendszer megszorító intézkedésekre kényszerült, melynek következtében áremeléseket és bércsökkentéseket hajtottak végre, melynek hatására:

• rohamosan csökkent az életszínvonal,
• az emberek sokat dolgoztak, de keveset kerestek,
• megindult az elszegényedés, megjelent a munkanélküliség,
• az életszínvonal romlása miatt tömegek fordultak el a rendszertől.

- Az életszínvonal romlásának elkerülése érdekében további munkára kényszerültek (GMK-k, 2. és 3. munkahely kialakulása).

- A viszonylagos jólét fenntartása érdekében az emberek is magas árat fizettek:

• nőtt a válások száma,

• csökkent a házasságok és a születések száma,
• jelentősen nőttek a deviáns (társadalmi normától eltérő) jelenségek, pl. öngyilkosságok, alkoholizmus, stb.
• a várható élettartam csökkent, különösen a középkorú férfiak esetében,
• rohamosan romlott a lakosság egészségi állapota, pl. szív és érrendszeri betegségek, daganatos betegségek, mozgásszervi betegségek elterjedése.

 

4. A magyarországi rendszerváltozás:

- 1985-ben a Szovjetunióban Mihail Gorbacsov került hatalomra, aki elindította a rendszer megújítását és átalakítását célzó reformfolyamatot. Hatására az MSZMP vezetésében előtérbe kerültek „reformkommunisták”.

-  Fellépésük következményei:

• 1987-ben Grósz Károly került a kormány élére,
• kidolgozták a „Gazdasági és társadalmi átalakítási program”- ot,
• felerősödtek az értelmiségi viták, melynek hatására megalakult az MDF (Lakitelki találkozó),
• 1988-ban létrejött az SZDSZ és a FIDESZ, újjáalakult az FKGP és a KDNP,
• 1988 májusában az MSZMP éléről leváltották Kádár Jánost, helyére Grósz Károly került,
• novembertől Németh Miklós lett a miniszterelnök.

-  1989 tavaszán Pozsgay Imre népfelkelésnek nevezte 1956-ot, ezzel lehetőség nyílt Nagy Imre és társai újratemetésére (1989. június 16.). (Kádár János utolsó beszéde.)

-  Megalakult az Ellenzéki Kerekasztal, melynek célja az egypárti diktatúra felszámolása, és a többpárti demokrácia kialakítása volt.

-   1989. második felére összeomlott a szovjet mintájú szocialista rendszer a térség országaiban.

-  1989 végén az MSZMP XIV. kongresszusán kimondták a párt megszűnését. Helyét az MSZP és a Munkás Párt vette át. 

- 1989. október 23-án kihirdették a módosított alkotmányt: létrejött a (3.) Magyar Köztársaság.

- 1989 végéig az MSZP és az Ellenzéki Kerekasztal képviselői (Nemzeti Kerekasztal) megállapodtak a többpárti demokrácia kialakításának szabályairól (sarkalatos törvények).

- Következményei:

• 1990 tavaszán parlamenti választásokat tartottak, melynek eredményeként hat párti országgyűlés alakult,
• a győzelmet az MDF szerezte meg, és az FKGP valamint a KDNP bevonásával koalíciós kormányt alakított Antal József vezetésével,
• ellenzéki pártok maradtak: SZDSZ, MSZP, FIDESZ.,
• a köztársaság elnöke Göncz Árpád lett (1990-2000.),
• Végbement a rendszerváltás Magyarországon,
• 1991. június 19-ig távozott a szovjet hadsereg az országból.

 

 

Oldal: Magyarország története a Kádár-korban
"Törivázlat" - © 2008 - 2024 - torivazlat.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat